Kirchmayer Károly Máramarossziget, 1923. március 7. – Budapest, 2007. május 13.
Kirchmayer Károly 1923. március 7-én született az erdélyi Máramarosszigeten. Tizennyolc éves korában települt át a magyar fővárosba. 1941 és 1946 között az Iparművészeti Főiskola díszítőszobrász szakán tanult, ahol Ohmann Béla és Erdey Rezső volt a mestere. Példaképének Medgyessy Ferencet tekintette, akinek organikus, figurális szemlélete meghatározó hatást gyakorolt rá. Tanulmányait követően több kelet- és nyugat-európai országban tett tanulmányutat: Belgium, Bulgária, Csehszlovákia, Franciaország, Hollandia és Németország egyaránt állomása volt e szakmai körútjának.
1947-től volt kiállító művész, és ugyanebben az évben vette át a Vasutas Képzőművész Kör vezetését, amelyet egészen 1989-ig irányított. Ez a négy évtizeden átívelő pedagógiai és szervezői tevékenység különösen fontos fejezete pályájának: a kör keretei között számos tehetséges szobrász nőtt fel a keze alatt, akik később önálló, elismert életművet hoztak létre. Kirchmayer Károly mesterként is következetesen képviselte azt a realista, emberközpontú szellemet, amely saját alkotói munkáját is jellemezte.
Szobrászatát a sokrétű anyaghasználat és a műfaji sokoldalúság jellemezte. Munkásságának középpontjában a dolgozó, tevékenykedő ember állt, de foglalkozott portréval és monumentális dekorációval egyaránt. Szobrászata realista szellemiségű és figurális szemléletű volt. Kisplasztikáiban – mint az „Anyaság” című bronzban – a stilizált nagyvonalúság és az életadás csodájának megjelenítése fonódik össze, az emberi lét alapélményeit megragadó, összefogott formálással.
Kirchmayer Károly volt az első magyar művész, aki a második világháború után megmintázta Szent István királyt. Az akkori politikai helyzettel magyarázható, hogy a szobor felavatása 43 évet váratott magára: az 1988-ban felavatott alkotás Kalocsa főterét díszíti. Köztéri művei közé tartozik az Antall Józsefről mintázott fejszobor is, amelyet a XV. kerületben állítottak fel. Életének utolsó időszakát megviselte, hogy ezt a bronz portrészobrot 2007 május elején ellopták Pestújhelyről.
Munkái számos közgyűjteménybe kerültek: művei megtalálhatók a Magyar Nemzeti Galériában, a debreceni Déri Múzeumban, a pécsi Janus Pannonius Múzeumban, a Hadtörténeti Múzeumban, a Mezőgazdasági Múzeumban és több más hazai intézményben. 1982-ben SZOT-díjban részesült, emellett több pályázaton és országos tárlaton tüntették ki, és díjat nyert a gabrovói Nemzetközi Humorfesztiválon is.
Kirchmayer Károly 2007. május 13-án hunyt el Budapesten. Életműve a magyar realista szobrászat egyik következetes és termékeny vonulatát képviseli, amelynek értékét nemcsak alkotásainak száma és közgyűjteményi jelenléte, hanem mesteri örökségének élő továbbélése is bizonyítja.
