Lux Elek
Szepesváralja, 1884 – Budapest, 1941
Lux Elek 1884. december 18-án született a szepességi Szepesváralján. A budapesti Iparművészeti Iskolában végzett előtanulmányok után a müncheni képzőművészeti akadémián, majd a brüsszeli szépművészeti akadémián tanult. Külföldi tanulmányútjai meghatározó szerepet játszottak művészetének formálódásában: a müncheni és brüsszeli képzés egyaránt a figurális plasztika hagyományait közvetítette számára, amelyek egész pályáján végigkísérték.
1922-ben a budapesti Iparművészeti Iskolában a szobrászat tanára lett. A két világháború közötti korszak egyik legjelentősebb szobrásztanár egyénisége volt. Pedagógiai tevékenysége szorosan összefonódott alkotói munkásságával: az Iparművészeti Iskolában több generáció szobrászt nevelt, és neve a korszak szakmai közvéleményében egyaránt összekapcsolódott az oktatói és az alkotói szereppel.
Elsősorban finom egyszerűséggel mintázott női akt- és mellszobraival tűnt fel. Bronz-, márvány- és gipszszobrokat készített. Portréinak és aktjainak megmunkálásában a klasszikus formaérzék és a könnyed, elegáns vonalvezetés ötvöződött, amely a korszak hazai szobrászatának egyik jellegzetes – és Lux esetében különösen következetesen képviselt – vonulatát alkotta. Műveivel többször szerepelt a Műcsarnok és a budapesti Ernst Múzeum tárlatain.
Részt vett Ligeti Miklós Művészi Kerámiaműhelyének munkájában. Számos alkotásának – Fésülködő nő, Ludas Matyi, Matyó Madonna – porcelánmásolatát a Herendi Porcelángyár sokszorosította. A Herendi Porcelángyár emellett a Fátyoltáncos című alkotásának porcelánváltozatát is elkészítette. Az 1930-as években a pécsi Zsolnay porcelángyár vásárolt tőle szoborterveket. E kapcsolatok jól mutatják, hogy Lux Elek alkotásai a magas szobrászat és az iparművészeti alkalmazás határán egyaránt érvényes és keresett munkák voltak: plasztikáinak porcelánba ültetett változatai szélesebb közönséghez jutottak el, mint ahogy az a hagyományos szobrászati anyagok esetén lehetséges lett volna.
A Magyar Nemzeti Galéria kilenc szobrát őrzi, köztük a Pólya Tibornéról készített portrémellet, a Zsuzsannát és a Táncosnőt. Lux Elek 1941. február 26-án hunyt el Budapesten. Lux Alice szobrász művésznagyapjaként is számon tartják, ami a szobrászati hajlam és tehetség generációkon átívelő jelenlétét tanúsítja a családban. Életműve – amelynek dokumentálásához Ybl Ervin emlékcikke a Szépművészet folyóiratban már halálának évében hozzájárult – a két világháború közötti magyar szobrászat finom, klasszicizáló vonulatának egyik legigényesebb fejezete.
