Szegvári Károly (Tószeg, 1920 – Budapest, 2002)
Szegvári Károly festőművész 1920-ban született Tószegen. Már gyermekkorában feltűnt kivételes rajzkészsége és tehetsége. Tanulmányait Krivátsy Szűcs György magániskolájában kezdte, majd a Képzőművészeti Főiskolán folytatta, ahol Bencze László és Burghardt Rezső voltak a mesterei. 1942-ben olaszországi ösztöndíjat nyert el, amelyet azonban a második világháború miatt nem tudott felhasználni. Ezt követően mégis Olaszországban és Párizsban dolgozott, ahol festői szemlélete az európai mesterek hatására tovább gazdagodott.
Szegvári Károly munkásságát mindenekelőtt a természet és az Alföld világa iránti mélységes elkötelezettség határozta meg. Tájképein az elhagyott erdők, a zsombékos mezők, a múltba merülő, pusztuló tanyák jelennek meg – az enyészet és az újjászületés körforgása, amelyet a lélek melegével és egyéni stílussal szólaltatott meg. Képeiben különösen az alföldi tanyavilág pusztulásának dokumentálása vált szenvedélyévé: fáradhatatlanul örökítette meg a lombtalan fák és az omladozó épületek csendes drámáját. Emellett szívesen festett virágcsendéleteket, portrékat, aktokat, valamint a népi életből vett jeleneteket is, így életműve tematikailag szerteágazó, mégis belső egységet alkot.
Pályájának egyik meghatározó állomása az 1968-as római önálló kiállítás volt, ahol Terra di Madre festményével első díjat nyert az itáliai Fermóban rendezett versenyen, Róma polgármestere pedig aranyéremmel tüntette ki. Nemzetközi elismertségét jelezte, hogy 1976-ban Cziffra György világhírű zongoraművész – aki a franciaországi Senlis-ben vásárolta meg és alakíttatta át a Chapelle Royale nevű gótikus kápolnát Liszt–Bartók zenei művészképzővé – éppen Szegvári Károlyt bízta meg a kápolna táblaképeinek és egy hatalmas triptichonnak a megfestésével, ahol önálló kiállítást is rendeztek munkáiból. Önálló tárlatai voltak Bécsben, Prágában, Bukarestben, Sokolovban és Fellbachban is.
Portréfestőként szintén kiemelkedőt alkotott: modelljei között olyan kortársak szerepeltek, mint Puskás Ferenc, Cziffra György, Honthy Hanna és Hernádi Judit. Festette édesanyja és felesége arcképét, valamint számos önarcképet is készített.
Alkotásai ma a világ számos jelentős gyűjteményében megtalálhatóak: a londoni National Galleryben, a Vatikáni Múzeumban, a Petőfi Irodalmi Múzeumban, Debrecenben, Rómában, Brüsszelben, Moszkvában, Franciaországban, Németországban, valamint magángyűjtőknél Montrealban és San Franciscóban egyaránt. Hortobágyon magánmúzeumot rendezett be. 2000-ben Köztársasági Elnöki Aranyérmet vehetett át. 2002-ben hunyt el Budapesten.
