Göllner Miklós Besztercebánya, 1902. február 22. – Budapest, 1977. március 17.
Göllner Miklós 1902. február 22-én született Besztercebányán. A Képzőművészeti Főiskolán 1921 és 1925 között előbb Glatz Oszkár, majd Csók István növendéke volt. A főiskola elvégzése után a modern törekvéseknek utat nyitó Képzőművészek Új Társaságának (KUT) tagja, később az Új Művészek Egyesületének (UME) alapító tagja lett. Első ízben 1926-ban szerepelt a KUT tárlatán. Ebben az időben elsősorban a kubizmus, s azon belül is főként Picasso műveinek komponálásmódja foglalkoztatta, valamint a fény- és színjelenségek kölcsönhatását tanulmányozta.
1930-tól mintegy tíz éven át Tihanyba járt festeni. Egry József festészete volt rá igen nagy hatással, mindemellett azon fáradozott, hogy kidolgozza saját festői eszköztárát a Balaton-környék lenyűgöző atmoszférájának megjelenítésére. A képszerkezet és a fényjelenségek egységbe komponálása foglalkoztatta. 1933-ban nyílt meg első gyűjteményes kiállítása.
A második világháború során Budapest ostroma alatt műterme és addigi munkássága elpusztult. 1942-től Szentendrén dolgozott, és 1944-től a Szentendrei Festők Társaságának is tagja lett. A háború előtt ipariskolában, 1946-tól 1964-ig a Képző- és Iparművészeti Gimnáziumban tanított. Haláláig a szentendrei Régi Művésztelep tagjaként működött.
Szentendrei időszakát rajzosabb motívumok jellemzik. A szakmai közvélemény „szelíd konstruktivistának” is nevezi, bár a festőiség posztimpresszionista hagyományait követi a színek valőrjeinek érvényesítése alapján. Szentendrei ihletettségű festményeit a szerkezetbe foglalt városkép- és tájábrázolás jellemzi, tájképein a lírai hangvétel mellett felfedezhetők az atmoszférikus hatású valőrfestészet értékei is. Dolgozott szénnel, pasztellel, olajjal és akvarellel egyaránt. Témái kisvárosi részletek, tájak – a Dunakanyar, Vác, a Balaton vidéke –, parasztszobabelsők, csendéletek és figurális kompozíciók. Témavilágát tekintve az emberléptékű táj- és városképek mellett bensőséges hangulatú, meghitt otthonosságot keltő közelképek, ódon szobabelsők, teraszon pihenő kerti bútorok és egyszerű gyümölcsös csendéletek adják csendesen szemlélődő képeinek tárgyi motívumait.
Murális munkákat is készített: mozaikot, sgraffitót és gobelint. Monumentális mozaikterveket alkotott Jánossy Ferenccel a budapesti Úttörővasút végállomásán. Önálló kiállításai sorából kiemelkedik az 1958-as Csók Galéria-beli bemutató, az 1965-ös Fényes Adolf Terembeli tárlat, az 1967-es szentendrei és az 1973-as Ernst Múzeumbeli kiállítás.
1968-ban Munkácsy-díjban részesült, 1972-ben pedig a Munka Érdemrend arany fokozatával tüntették ki. Alkotásai a Magyar Nemzeti Galériában, a szentendrei Ferenczy Múzeumban és a székesfehérvári István Király Múzeumban találhatók. Göllner Miklós 1977. március 17-én hunyt el Budapesten. Életműve a szentendrei festészet posztimpresszionista és konstruktivista hagyományait összebékítő, következetes és személyes hangú fejezete a 20. századi magyar festészetnek.
