Hegyi György – eredeti nevén Schönberger György – 1922. február 26-án született Budapesten. Apja a Vakok Intézetének igazgatója, anyja háztartásbeli volt. Már kisgyermekkorában rajzolgatott, apja és nagyapja műveit csodálta. Művészi vénáját nagybátyjától, Schönberger Armandtól örökölte. Az elemi iskola után a budapesti Abonyi utcai Zsidó Gimnázium tanulója lett, ahol a művészet és festészet iránti szeretete még inkább fokozódott. Érettségi után a numerus clausus miatt nem iratkozhatott be a Képzőművészeti Főiskolára. Szabadiskolákba járt, Örkényi Strasser István rajzóráit látogatta. Először Irsai István, az egyik legismertebb korabeli reklámgrafikus keze alatt került műterem közelébe. Jaschik Álmos tanítványaként ismerkedett meg a különböző technikákkal: ceruzával, pasztellel, tollal, akvarellel és temperával. További tanára és mentora Reichenthal Ferenc volt, akihez első szentendrei élménye is kötődik.
1943-ban behívták munkaszolgálatra, amely Erdélybe sodorta. A szabadulás után Kolozsvárott telepedett le, ahol 1946-ban rendezte élete első nagyobb kiállítását. 1947-ben nagy válaszút elé érkezett: anyja, öccse és húga kivándorolt Izraelbe, Hegyi György Magyarországon maradt. 1946 és 1951 között a Magyar Képzőművészeti Főiskola hallgatója volt, mesterei Berény Róbert, Barcsay Jenő és Fónyi Géza. Az Európai Iskola vonzáskörébe került, és absztrakt képeket kezdett festeni. 1950-ben kötött házasságot.
Diplomamunkája, a Táncolók elkészítése után, 1952-ben Dunaújvárosban készített mozaikot. Rác Andrással közösen valósították meg Barcsay Jenő szentendrei mozaikját, emellett Fónyi Géza, Hincz Gyula és más művészek terveit is kivitelezték. Önálló mozaikmegbízásokat is kapott, amelyekben az anyag plasztikusságát hangsúlyozó stílust alakított ki: alkotásai megtalálhatók a budapesti Madách Színházban, a pécsi Uránvárosi Munkásszállón, az MSZMP pápai székházában és más középületekben. A mozaiktechnikát gyakran fa- és márványapplikációval vagy olajfestéssel társította. 1965-től a régi Szentendrei Művésztelep tagja, minden nyarát ott töltötte; Szentendre egész életében meghatározó szerepet játszott számára.
Festészetét kezdetben a szürrealizmus és a konstruktivizmus jellemezte. Az 1950-es évektől kialakította a táblaképmozaikot, amelyet később mozaik-kollázzsá fejlesztett tovább: a korábban monumentális műfajként elkönyvelt mozaikművészetet átértelmezve sorozatban készítette táblaképméretű mozaikjait. Habár táblaképei és grafikái egész életművén keresztül folyamatosan készültek, a mozaikjai és üvegablakai tették leginkább ismertté. Tanulmányutakat tett Olaszországban, Franciaországban, Izraelben, Görögországban, Csehországban, Bulgáriában és a Szovjetunióban.
Első önálló kiállítása után az 1954-es és 1962-es budapesti Fényes Adolf Terembeli bemutatók emelkednek ki egyéni tárlatai sorából. Munkásságát Munkácsy-díjjal ismerték el. Életéről és alkotásairól Pataki és Matits tollából 2001-ben a Körmendi Galéria kiadásában jelent meg monográfia. Hegyi György 2001. április 8-án hunyt el Budapesten. Életműve a 20. századi magyar mozaikművészet és festészet egyik legegyénibb és legtermékenyebb fejezete, amelyben a szentendrei festői hagyomány, az európai avantgárd hatása és a mozaik műfajának egyéni újraértelmezése szervesen összefonódik.
