Balogh András (Budapest, 1919. március 14. – Budapest, 1992. március 18.)
Balogh András – képein az 1960-as évektől Balog szignóval – 1919. március 14-én született Budapesten. Apai ágon a géresi Baloghok Szatmár megyéből a dél-erdélyi Alsó-Fehér megyébe származtak, anyai felmenői a Székelyföldön, Csíkban és Háromszéken éltek. Szülei az 1900-as évek elején költöztek Budapestre. A Képzőművészeti Főiskolán 1937-ben kezdte meg tanulmányait Burghardt Rezső tanítványaként, akinek tanársegédje is volt. 1939-ben Balló Ede-díjat, 1944-ben a Magyar Képzőművészeti Főiskola Székely Bertalan-díját nyerte el.
A Budapesti Kertészeti Kutatóintézet, illetve a Kertészeti és Szőlészeti Főiskola Tervezési Intézetének kerttervező mérnöke volt 1950 és 1965 között, majd 1965-től 1979-ig a Kertészeti Főiskolán, illetve a Kertészeti Egyetemen a kertesztétika tanáraként működött. Az Iparművészeti Főiskolán óraadóként kertesztétikát adott elő. Kettős hivatása – a festészet és a kertművészet – egymást termékenyítette meg: a természet és a táj iránti érzékenysége mindkét területen egyaránt megmutatkozott.
Művészetére a poétikus realizmus jellemző. Bensőséges hangulatú, lágy színvilágú, dekoratív elrendezésű kompozícióin a szépség és a harmónia kifejezésére törekedett. Legismertebb alkotásai közé tartoznak a Lány egyszarvúval, az Alvó és az Emberpár és táj (1980) című festmények. Sok portrét és tájképet festett, történelmi személyiségekről is. 1978 és 1989 között megfestette Mindszenty József bíboros portréját is. Tihanyban és Zsennyén is alkotott.
1971-ben részt vett a firenzei Palazzo Strozziban rendezett nemzetközi képzőművészeti biennálén, ahol aranyéremmel tüntették ki. Rendszeres önálló és csoportos kiállítások sora következett ezután nemcsak Magyarországon, hanem Olaszország és Németország számos városában; kiállított Finnországban és Kanadában is. A Magyar Képzőművészek és Iparművészek Szövetsége elnökségi tagja volt.
Művészeti íróként is jelentős munkásságot hagyott maga után. Kötetei közül kiemelkedik a Magyarország nevezetes fái (1968, 2. átdolgozott kiadás), a Művészettörténeti összefoglaló (1970), valamint A kert művészete (1971, Corvina, Műhelytitkok sorozat). Képei a Magyar Nemzeti Galériában, vidéki múzeumokban, valamint olasz, német, finn, észak-amerikai, kanadai és ausztráliai gyűjteményekben találhatók. A Magyar Nemzeti Galéria őrzi a Körhinta (1963), az Este (1966) és a Malom (1971) című festményeit. Balogh András 1992. március 18-án hunyt el Budapesten. Életműve a 20. századi magyar poétikus realizmus egyik legsokoldalúbb fejezetét alkotja, amelyben a festészet, a kertművészet és a művészeti írás egyazon érzékeny és harmóniakereső szemlélet különböző kifejeződési formáiként fonódik össze.
