Carl Knoll Porcelánmanufaktúra (Fischern bei Karlsbad (ma Rybáře, Karlovy Vary), 1842 – 1946.)
Karel Josef Knoll, akit Carl Knoll névváltozatban is ismernek, a 19. század negyvenes éveiben nyitotta meg porcelángyárát a karlsbadi Fischerben, a mai Karlovy Vary (Karlsbad) városrészében, Rybářében. A térség a porcelángyártás számára kiemelkedően kedvező adottságokkal bírt: bőséges kaolin-, agyag- és fagyaglelőhelyek, valamint jelentős erdőterületek biztosították az alapanyagokat az első manufaktúrák számára, amelyek a 18. század végétől kezdve működtek a vidéken.
Knoll 1842-ben alapított kaolinkimosó üzemet, amelyet a környék porcelángyárai hasznosítottak, és amelyre később a gyár épült. A porcelángyártásra jogosító engedélyt 1848. augusztus 17-én kapta meg. A gyár épületegyüttese 1846-ban készült el, a Rolava folyó partján álló kőedény-csőgyártó műhely és a kaolinkimosó alapjaira emelve. Az osztrák kereskedelmi és cégjegyzék szerint a vállalkozást hivatalosan 1864. március 21-én jegyezték be Carl Knoll idősebb és fiai nevére.
A gyárban lázeňské pohárky – a Karlsbadra jellemző fürdőváros-csészék –, figurális porcelán és a karlsbadi szállodák számára készült étkészletek egyaránt készültek. Az egzotikus keleti divat szellemében a gyár a Rolava folyó egyik kis szigetén japán pavilont is emelt, amelynek három tornyát japán mintákkal díszített porcelánlapok borították, falait japán festmények ékesítették, és amely a látogatók számára kávézóval és pihenőterülettel is szolgált. A pavilont 1953-ban bontották le.
Carl Knoll 1868-ban hunyt el, és a gyárat fiai, Adolf, Karel és Ludvik vették át. Ők javítottak a termékminőségen, és bevezették a luxus festett áruk gyártását. 1886-ban Knoll büszkén hirdette, hogy a legjobb minőségű porcelánmasszát és agyagot kínálja, amelyet más német cégeknek is értékesített. 1903-ra a három fivér közül egyedül Karel maradt, mellette három vezető társtulajdonos állt, köztük Anton Weber volt a fő részvényes, őt Wilhelm és Alfred Lorenz követte. 1925-re Karel visszavonult vagy elhunyt, és 1935-ben Ernst Mayer és Heinrich Endres vette át a tulajdonjogot.
A gyár védjegyei az évtizedek során változtak: a jellemző Knoll-jelzések között szerepelt a „C Knoll” felirat, amelyen a „Knoll” betűk a „C” belsejébe vannak foglalva, az egyenes „CARL KNOLL CARLSBAD” szöveges jelzés, illetve a „Carl Knoll Fischern bei Carlsbad” változat. 1905-ben a gyár három biszkvit- és porcelánbaba-formát is bejegyzett, amelyek CK összefonódó betűjelzéssel, néha a Karlsbad, Austria felirattal kerültek forgalomba.
1944-ben Heinrich Endres halálával özvegye, Mathilde maradt a második résztulajdonos. A gyárat 1946. január 1-jén államosították, de a géppark elavultsága miatt érdemi termelés már nem folyt. A második világháború után a porcelángyár az Első Cseh Porcelángyár Nemzeti Vállalat részévé vált, majd a Knoll-féle gyárrész hamarosan bezárt és raktárrá alakították. A gyár egykori mintabemutatója 1999 óta védett kulturális emlék.
A Carl Knoll Porcelánmanufaktúra több mint száz éves működése alatt a karlsbadi porcelánkészítés egyik meghatározó képviselőjévé vált. Termékei – a jellegzetes fürdővárosi csészéktől a luxus festett étkészletekig – a monarchia arisztokrata és polgári közönségének egyaránt kedvelt tárgyai voltak, és ma a közép-európai porcelántörténet fontos dokumentumaiként tartják számon őket a gyűjtők és múzeumok.
