Félegyházi László (Szatmárnémeti, 1907. március 29. – Debrecen, 1986. december 25.)
Félegyházi László gyermekkorát Szegeden töltötte, középiskolás évei alatt Nyilasy Sándor tanította festeni. 1924-ben felvették a budapesti Képzőművészeti Főiskolára, ahol Glatz Oszkár osztályába iratkozott be. Tanulmányai végeztével a debreceni Református Kollégium rajztanáraként helyezkedett el. 1928 és 1929-ben művészképzőt végzett, és még főiskolásként megfordult a jászapáti, mohácsi és putnoki telepeken. 1930-ban telepedett le Debrecenben, tanított a Református Gimnáziumban, később a Tanítóképző Intézetben.
1932-től az Ady Társaság képzőművészeti osztályának tagja, 1945-től 1949-ig osztályelnöke volt. 1933-ban az Új Művészek Egyesületének tagja lett. Tanulmányúton járt 1934-ben Párizsban, 1933-tól Nagybányán is többször megfordult. 1937 és 1942 között nyaranta Felsőbányán dolgozott. A háborút követő években restaurálással és másolatok készítésével foglalkozott. 1947-től a debreceni képzőművészeti szabadiskolában, később a Medgyessy Ferenc stúdióban tanított.
Tagja volt az UME-nak, képei rendszeresen megjelentek a Műcsarnok, a Tamás Galéria és az Ernst Múzeum tárlatain. 1946-tól a Művészek Szabadszervezet, majd a Magyar Képzőművészek és Iparművészek Szövetsége országos és külföldi kiállításain szerepelt; így Berlinben, Moszkvában, Prágában és Varsóban. Kiállítási szerepléseinek kiemelkedő állomása az 1968-as párizsi-montreuilin rendezett Öt magyar alföldi festő tárlat, amelyen a kelet-magyarországi festészet egyik meghatározó képviselőjeként mutatkozott be a francia közönség előtt.
Festészetének középpontjában a debreceni és tiszántúli táj, az alföldi élet jeleneteinek és a paraszti világ figuráinak megjelenítése állt. Glatz Oszkár realizmusra és életszerű megfigyelésre épített tanítása és a nagybányai természetközelség egyaránt nyomot hagyott képein, amelyeken a tájhoz való mély kötődés és a hagyományos festői értékek iránti hűség következetesen érvényesül. Alkotói munkásságán túl a debreceni képzőművészeti élet szervezésében és a fiatal tehetségek nevelésében betöltött szerepe legalább annyira meghatározó: Józsa János festőművész is mesterének tekintette, és a debreceni Képzőművészeti Körben közvetlen hatást gyakorolt a következő generáció szemléletmódjára.
1994-től az ő nevét viseli a debreceni Kölcsey Ferenc Református Tanárképző Főiskola kiállítóterme. Posthumus gyűjteményes kiállítását 1998-ban a debreceni Déri Múzeumban rendezték meg. Félegyházi László 1986. december 25-én hunyt el Debrecenben. Életműve a 20. századi magyar realista tájfestészet egyik meghatározó kelet-magyarországi fejezete, amelynek súlyát a pedagógiai örökség és a debreceni kulturális életben betöltött szervező szerep egyaránt erősíti.
