Gerhardt Alajosné festőnő Budapesten tanult, és 1894-től rendszeresen kiállította csendéleteit és képmásait a budapesti Műcsarnokban, akvarell technikában. Fennmaradt munkái jellemzően vidéki, falusi életképek: tanyasi és paraszti udvarok, kerítések, kishidak és baromfiudvarok, „Gerhardtné” szignóval. Az 1931-es Magyar Asszonyok Lexikona már özvegyként tartja számon.
