Házi Tibor (Sarkad, 1946 – Budapest, 1993)
Házi Tibor 1946-ban született Sarkadon, később családjával Székesfehérvárra költöztek. 1966 és 1971 között végezte tanulmányait a Magyar Iparművészeti Főiskola üveg szakán, mestere Z. Gács György volt. A Képző- és Iparművészeti Szakgimnázium üvegműves szakosztályának korábbi diákjai között tartják számon.
Tanulmányai elvégzését követően saját műhelyében dolgozott, elsősorban világítótesteket és üvegfelületű bútorokat készített. 1972-től kezdődően tervezett rendszeresen az Iparművészeti Vállalatnak, 1973-tól több lámpacsaládot is. 1973-ban az Iparművészeti Vállalat lámpaüzeme részére több lámpacsaládot tervezett. Ezek közül talán a legismertebb és a legnagyobb számban gyártott kollekció, amelynek darabjainak vázát krómozott és nikkelezett, hajlított acélcső, a jellegzetes gömb alakú lámpabúrákat pedig fúvott, opak fehér, vagy opak narancssárga, ritkábban füstszínű vagy színtelen üveg alkotja. A rendszerelvű tervezés szellemében készült sorozatról Házi Tibor így írt egy 1987-es kiállítási leporellóban: az alapelv egyszerű, egy üveggömb, mely a közepébe helyezett izzólámpa fényét egyenletesen szórja szét, kiegészülve a használati célnak megfelelő fémszerkezettel.
Művészeti kísérleteit főként az úgynevezett fesztfúvott technika körében végezte. Fából faragott formába fújt, esetleg szálrátéttel díszített, fehér, kék színű üvegtárgyai palack, ellipszis, gömb vagy szív alakúak voltak – például a „Szívügyeim” néven ismert vázái, vagy olykor amorfak, mint a „Galapagosz” három darabja.
Egykori kollégái között tartják számon Rénes Györgyöt is, akivel egy időben még letették a parádsasvári manufaktúra alapjait, de azt megvalósítani már nem tudták. Az Iparművészeti Vállalat boltjaiban Házi Tibor lámpái mellett Nádai Tibor, Sigmond Géza, Újvári Ágnes és Pogány Judit munkái is megtalálhatóak voltak.
A Magyar Népköztársaság Művészeti Alapja, majd 1971-től a Magyar Alkotók Országos Egyesülete és a Magyar Képző- és Iparművészek Szövetsége tagja volt. 1991-ben kapta a Munkácsy-díjat. Alapítóként vett részt a bárdudvarnoki Goszthony Mária Nemzetközi Üveg Alkotótelep és Szimpozion Alapítványban. Szimpozionokon 1990-től vett részt Ajkán, Pécsen, Németországban és Bárdudvarnokon. Egyéni kiállításait Bárdudvarnokon, két alkalommal Pécsen és Hágában rendezte meg, csoportos kiállításokon a jelentős kortárs üvegművészeti tárlatokon 1972-től vett részt országszerte.
Házi Tibor kísérleteit sajnálatos módon nem tudta kiteljesíteni. Munkássága 1993-ban, alig negyvenhat évesen, korai halálával lezárult. Emlékét az 1996-ban alapított és Bárdudvarnokon évente kiadott Házi Tibor Vándordíj őrzi. Tárgyai Bárdudvarnok mellett, Veszprémben, Kaposváron és az Iparművészeti Múzeum gyűjteményében szerepelnek. Alkotói tehetségét három gyermeke közül lánya, Illényi-Házi Borbála, vitte tovább, aki szövő szakon végzett a Magyar Iparművészeti Egyetemen 2003-ban.
Házi Tibor munkássága a 20. század második felének magyar üvegtervezésében a rendszerelvű, iparilag is sokszorosítható formatervezés és az egyedi, kísérleti üvegplasztika egyaránt fontos és sajátos fejezetét képviseli, amelynek emléke a mai napig élő hagyományként él tovább az általa alapított szimpozionmozgalomban és a róla elnevezett díjban.
