Ősz Szabó Antónia 1961-ben végzett a Magyar Iparművészeti Főiskola porcelán szakán, mestere Schrammel Imre volt. Tervezőművészi pályáját a Kőbányai Porcelángyárban és a Hollóházi Porcelángyárban kezdte, majd 1966-tól 1993-ig a Fővárosi Művészi Kézműipari Vállalat Aquincumi Porcelángyárának tervezője volt.
1961 és 1966 között a Kőbányai Porcelángyár számára tervezett, ebből az időszakból való a Kati és a Kígyó névre hallgató porcelántárgy, amelyek közül az előbbi a gyűjtők körében mára igazi csemegének számít. 1968-tól a Hollóházi Porcelánmanufaktúra számára tervezett, ebben az időszakban készítette el a Hamupipőke, a Peti karikával, a Kati és Pamacs, valamint a Piroska és a farkas című kisplasztikákat.
Főként kisplasztikákat és kisebb dísztárgyakat tervezett. Figuráit porcelán alapformák kézi alakításával, ragasztással készítette. A hagyományos máz feletti festés helyett máz alatti fémsós színezést alkalmazott, és az ilyen eljárással festett tárgyak később az Aquincumi Porcelángyár termékei között „Aquazur” néven kerültek forgalomba. Nevéhez kötjük azokat a meseszerű, golyófejű figurákat, amelyek a művésznő emblematikus védjegyévé váltak.
Bár már az 1960-as évek végén is megjelentek állatminiatúrák munkásságában, igazán az 1970-es években vált ez a motívum meghatározóvá: ló-, krokodil-, nevetőhal-, csiga-, bagoly- és oroszlánábrázolások egyaránt gazdagították repertoárját. Az 1980-as években alkotásain érzékelhetően megváltozott az ábrázolásmód, kissé eltávolodott a gyermekded formavilágtól, ugyanakkor az 1985-ben megjelent Hófehérke és a hét törpe című művében ismét visszaköszönt a játékos ábrázolás. Ebből az időszakból különösen kiemelendők a különböző szoborcsoportok, mint a Juhász és nyája, a Hófehérke és a hét törpe, valamint a Jancsi és Juliska boszorkánnyal és macskával.
Egyéni kiállításai közül kiemelkedik az 1971-es budapesti Iparművészeti Múzeumbeli bemutató, amelyen Rénes Györggyel és Szekeres Károllyal együtt szerepelt, valamint az ugyanebben az évben rendezett Uitz Terembeli tárlat Dunaújvárosban és a Pesterzsébeti Múzeumbeli kiállítás. Csoportos kiállításokon rendszeresen jelen volt: szerepelt az 1965-ös 5. Országos Iparművészeti kiállításon a Műcsarnokban, az Országos Kerámia Biennálé több kiadásán Pécsett 1968-tól, a Tárgyak világa kiállításon Jablonecben 1969-ben és 1972-ben, valamint a Magyar iparművészeti kiállításon Minszkben 1970-ben és Szófiában 1972-ben.
Díjai közül kiemelkedik az 1961-es, 1968-as és 1972-es Iparművészeti Tanács és MM pályázati díj, az 1966-os és 1967-es Az év legszebb terméke oklevél, az 1969-es Iparművészeti Tanács porcelánpályázatának kisplasztika kategóriájában elnyert III. díj, valamint az 1975-ös FIM amfora-pályázat II. díja. Művei közgyűjteményekben találhatók: az Iparművészeti Múzeumban Budapesten, a Janus Pannonius Múzeumban Pécsett és a Rippl-Rónai József Múzeumban Kaposváron.
Ősz Szabó Antónia munkássága a 20. századi magyar porcelánplasztika egyik legegyénibb és legszélesebb körben ismert fejezetét alkotja. Meseszerű, játékos formavilága, a golyófejű figurák karakteres sorozata és az Aquazur máztechnika bevezetése olyan alkotói örökséget hagyott maga után, amelynek darabjai ma a gyűjtők és a szakma körében egyaránt keresett és megbecsült tárgyak.
