Patay László Komárom, 1932 – Budapest, 2002
Patay László 1932. május 2-án született a szlovákiai Komáromban. Középiskolai tanulmányait a győri Bencés Gimnáziumban végezte el 1942 és 1950 között. Átúszta a Dunát, így kezdhette meg tanulmányait a budapesti Képzőművészeti Főiskolán. 1950 és 1956 között a Képzőművészeti Főiskola freskó szakán tanult, mesterei Fónyi Géza, Szőnyi István és Barcsay Jenő voltak. 1957-ben Derkovits-ösztöndíjat kapott, és Párizsba utazott.
1953-tól kiállító művész. Első gyűjteményes kiállítása 1965-ben az Ernst Múzeumban volt. 1964-ben kapta meg első murális megbízását. Ezt követően a falképfestészet – a secco, a freskó és a mozaik – egyre meghatározóbb szerepet kapott életművében. Élete utolsó harminc évét Ráckevén töltötte, ahol a csodálatos dunai panoráma inspiráló és nyugodt körülményeket biztosított hatalmas falképei megvalósításához és művészete kiteljesedéséhez. Murális munkái számos templomban és középületben találhatók: egyházi megbízásai közé tartoznak a békéscsabai Erzsébethelyi Jézus Szíve Római Katolikus Templom, a gyulai Belvárosi Római Katolikus Templom, a gyulai Nádi Boldogasszony Plébániatemplom, a ráckevei Keresztelő Szent János Plébániatemplom és a szegedi Dóm seccói és falképei.
1970-től 1990-ig a Képzőművészeti Főiskola anatómiai tanszékének vezető tanára volt; 1970 és 1974 között adjunktus, 1974 és 1983 között docens, 1983-tól 1990-ig egyetemi tanár. 1992-ben nyugdíjba vonult. Pedagógiai munkája szorosan összefonódott elméleti tevékenységével: a vásárhelyi Őszi Tárlatokon szorosabban összetartozó művészek körében a „szocialista” realizmus helyett egyfajta „magyar” realizmus kialakításának egyik első megfogalmazója volt, nemcsak alkotásaival, hanem írásaival is.
Díjai közül kiemelkedik a Derkovits-ösztöndíj, a Munkácsy-díj, a II. János Pál pápától kapott Pro Ecclesia et Pontifice kitüntetés, a Tornyai-plakett, valamint több rangos szakmai kiállítási díj. 1994-ben a Tudományok, a Művészetek és az Irodalom Európai Akadémiájának tagja lett, 1996-tól a Magyar Művészeti Akadémia tagja volt, amelynek 2011-ben posztumusz tiszteleti tagjává választották. Alkotásai megtalálhatók a Magyar Nemzeti Galériában, a ráckevei képtárban és a hódmezővásárhelyi Tornyai János Múzeumban. Ráckevén műterme és lakóháza emlékházzá alakult, amelyet a Patay László Egyesület gondoz.
Patay László 2002. január 10-én hunyt el Budapesten. Életműve a 20. századi magyar realista festészet és falképfestészet egyik legjelentősebb és legterjedelmesebb fejezete, amelynek súlyát a pedagógiai örökség, az elméleti munkásság és a szakrális tér iránti mély elkötelezettség egyaránt meghatározza.
