Seres János Selyeb, 1920. július 22. – Miskolc, 2004. december 11.
Seres János 1920. július 22-én született Selyeben, az egykori Abaúj-Torna vármegye falujában, a Cserehát térségében. A vidék később, egész művészi pályafutása során ihletője maradt. Apja olvasó, művészetkedvelő ember volt, s miután fény derült legnagyobb fia rajztehetségére, felkereste Miskolcon a református gimnáziumot, és kérte fia taníttatását.
A miskolci református gimnáziumban rajztanára a sok más művészre is ható Imreh Zsigmond festőművész volt, aki kiemelt feladatának tekintette a városban a művészeti kultúra terjesztését. A Képzőművészeti Főiskolán Rudnay Gyula növendéke volt. A korrektúrák szokott napjain tömegesen tódultak a fiatalok a Rudnay-osztályra; a mester körbejárta az osztályát, minden munkát alaposan megszemlélt, majd váratlanul visszatért az egyik növendék festőállványához, és egy-másfél óráig tartó elemzést tartott. Seres János egész életén át szívesen emlékezett vissza Rudnay módszerére és a félévi pályázatokra, amelyek felpezsdítették alkotókedvét.
A háború után szovjet hadifogságba esett, és csak 1947 nyarán jutott haza. 1947-ben Miskolcon telepedett le. Seres János lelkesen vett részt a miskolci képzőművészeti élet újbóli felpezsdítésében. Barátaival, Bod László festőművésszel és Várady Sándor szobrászművésszel kiállításokat szerveztek, szabadiskolát alapítottak, és országjárásaik során terjesztették a kultúrát. 1968-tól tizenkét évig Egerben, a tanárképző főiskolán tanított. Több európai országban tett tanulmányutat.
Alkotói pályája mellett meghatározó pedagógus személyiség volt a régió vizuális kultúrájában. Fontos közéleti szakmai tevékenysége megannyi diák, rajztanár és képzőművész szemléletmódját és szakmai tudásának fejlődését segítette. Festett csendéleteket, tájat és alakos kompozíciókat egyaránt. Rudnay Gyula mély nyomot hagyó tanítása a mélabús, borongós hangvétel és a hallgatag kompozíciók iránti vonzódásban érhetők tetten festészetén, amelyet ugyanakkor a Cserehát vidékének és a miskolci táj megfigyeléséből táplálkozó személyes hagyomány is áthat.
Fia, Seres László festőművész-restaurátor (1945) a kétezres évek elején lépett újabb intenzív alkotói szakaszába. A miskolci Galéria 2020-ban, születésének centenáriumán rendezte meg az Oda-vissza Seres című kiállítást, amelyen apa és fia munkái együtt szerepeltek, közel hét évtizedet felölelő, apáról fiúra szálló alkotói hagyomány dokumentumaként. A Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémia Miskolci Területi Csoportjának tagja volt. Számos egyéni és csoportos kiállításon vett részt, ahol sokszor díjat is nyert.
Seres János 2004. december 11-én hunyt el Miskolcon. Életműve a 20. századi magyar realista festészet egyik következetes és mélyen a vidéki táj és közösség iránt elkötelezett fejezete, amelynek értékét a pedagógiai örökség és a miskolci képzőművészeti élet szervezésében betöltött szerepe egyaránt meghatározza.
