Szentgyörgyi Kornél (Budapest, 1916. október 30. – Budapest, 2006. szeptember 25.)
Szentgyörgyi Kornél Kossuth- és Munkácsy-díjas magyar festő- és grafikusművész, a 20. századi hazai képzőművészet egyik sokrétű alkotója, akinek pályája a szocreál kötöttségeitől az absztrakcióig ívelt.
Budapesten született 1916. október 30-án. A Magyar Képzőművészeti Főiskolán 1935 és 1941 között tanult, mesterei Karlovszky Bertalan és Szőnyi István voltak. 1941–42-ben római ösztöndíjasként dolgozott, ahol a Cinecittàhoz tartozó főiskolán díszlettervezést is tanult. Ez az olaszországi időszak nemcsak technikai tudását bővítette, hanem szemléletét is formálta. Hazatérve 1938-tól már kiállító művészként tartják számon – történelmi képei és életképei révén tett szert korai ismertségre.
Az 1940-es évek végétől aktív pedagógiai szerepet is vállalt: 1948 és 1952 között a csepeli képzőművészeti szabadiskolát vezette, 1952 és 1956 között pedig a Honvéd Képzőművészeti Stúdió tagjaként tevékenykedett. Az 1950-es évek hivatalos művészeti irányvonalának megfelelően ekkor a munkás- és katonaéletet ábrázoló, szocreál szellemű alkotásokat festett. Kiemelkedő elismerésben részesült: 1952-ben Munkácsy-díjat kapott, 1953-ban pedig – Imre Istvánnal közösen festett Almaszedők című képével – Kossuth-díjban részesült.
Az 1960-as évektől azonban Szentgyörgyi Kornél fokozatosan eltávolodott a szocreál stílustól. A látványelemek absztrahálásával eljutott a konstruktív, dekoratív táj- és csendélet-kompozíciókig, majd a teljes absztrakcióig. Munkásságának sokrétűsége a grafikától a monumentális feladatokig terjedt. Életének végső alkotói időszakában ritmikus szín- és formakompozíciókat festett, amelyek a korai, realista festményektől merőben eltérő, szabad képi gondolkodást tükröznek.
Kiállítási tevékenysége széleskörű volt. Budapesti tárlatai közül kiemelkedett a Csók István Galériában és a Mednyánszky Teremben rendezett bemutatkozása. 1984-ben fiával közös kiállítást rendezett a Fórum Szállóban, ugyanebben az évben grafikusként a Gutenberg Galériában is szerepelt. Vidéki kiállításain Szeged, Szombathely, Miskolc, Debrecen, Szekszárd és más városok közönsége ismerhette meg munkáit. Meghívásra két alkalommal állított ki Svájcban, Luganóban, emellett Rómában, Parmában, Zürichben és Bécsben is bemutatta alkotásait. 1982-ben az Accademia Italia aranyérmét és az arany Kentaur díjat is elnyerte.
A Fészek Művészklub tiszteletbeli tagja volt. Alkotásait a Magyar Nemzeti Galéria, a Petőfi Irodalmi Múzeum, a Szolnoki Képtár, a Várpalotai Múzeum, a szlovákiai Dunaszerdahelyi Galéria és a lengyelországi Słupsk Múzeum egyaránt őrzi, emellett számos hazai és külföldi magángyűjteménybe is bekerültek munkái. Több festménye sikeresen szerepelt a párizsi L’Hotel Drouot aukciós termében is. 2006. szeptember 25-én hunyt el Budapesten.
