Szilvásy Margit Sajókaza, 1898 – Budapest, 1977.
Szilvásy Margit 1898-ban született Sajókazán. 1936 és 1938 között a budapesti Iparművészeti Iskolában Orbán Antal, Domanovszky Endre és Lux Elek növendéke volt. Az utóbbi mester, Lux Elek neve ebben a sorozatban nem ismeretlen: a finoman klasszicizáló szobrász-tanár az Iparművészeti Iskolán több generáció tehetségét formálta. 1938 és 1942 között stúdiumait a Képzőművészeti Főiskolán folytatta, ahol Szőnyi István és Elekfy Jenő irányítása alatt tanult. Több európai országban járt tanulmányúton, fiatalkorában tanulmányozta a népművészetet, amelynek nagy jelentősége volt későbbi pályája során; emellett nagy hatással volt rá Rippl-Rónai József művészete is.
Első egyéni kiállítását 1942-ben rendezte a Műbarát Galériában. Ezt követően egyéni tárlatai sorából kiemelkedik a Fókusz Galériában, a Képcsarnokban, a Derkovits Teremben és az Ernst Múzeumban rendezett bemutató, emellett Salgótarjánban, Helsinkiben, Orivesiben és Mentonban is önálló tárlaton mutatta be műveit. Csoportos kiállításokon a Műcsarnokban, a Nemzeti Szalonban, az Ernst Múzeumban és Sárospatakon szerepelt.
Festészetének középpontjában csendéletek, tájképek és figurális kompozíciók álltak. Szemléletére a népművészet dekoratív öröksége és Rippl-Rónai posztimpresszionista, bensőséges hangvétele egyaránt hatott, amelyek egyéni szintézisbe olvadtak össze munkásságában. Csendéletein – köztük a napraforgós kompozíciókon – a színek erőteljes, telt kezelése és a határozott kompozíciós érzék egyaránt megmutatkozik.
Szilvásy Margit 1977-ben hunyt el Budapesten. Életműve a 20. századi magyar festészet azon vonulatához tartozik, amelynek gyökerei az iparművészeti és a képzőművészeti képzés kettős hagyományában, a népművészet tanulmányozásában és a századelő nagy mestereinek, mindenekelőtt Rippl-Rónainak az örökségében keresendők.
