Ismerd meg jobban: Mácsai István
Bevezetés Fontos előre leszögeznem, hogy a Mácsai István életéről írt cikket nem szakembereknek, hanem közembereknek írtam. Olyanoknak, akiket érdekel a művészet, és szeretnének még egy festőt megismerni. Mindezt olyan nyelvezettel, ami könnyen olvasható. Életrajzi adatok Iskolás évek Mácsairól már középiskolás korában kiderült, hogy jelentősen jó rajzkészséggel rendelkezik. Apja rőfösinas (rőfös = szövetkereskedő) volt Nagyváradon, majd Mácsán nyitott saját boltot. Az ő javaslatára vette fel a Mácsai nevet a Lustig helyett. A Markó utcai reáliskolába járt, ami egy rajz centrikus iskola volt. A Bolyai iskola mellett járt az Örkényi-Strassser szobrász féle esti rajziskolába és megfordult Molnár C. Pál műtermében is. Eredeti szakmája litográfus, kőrajzoló, amit a Révai Nyomdában tanul meg. 1943-ban katonai bevonulót kap, de 1944-ben menekülővonattal megszökik és Budapesten bujkál. A cerúzát a háború alatt sem teszi le. E tájt katonai témákat, mezőket és vasút állomásokat rajzolt. Kereset kiegészítésként pedig hamis papírokat gyártott. 1945-ben a Képzőművészeti Főiskolára kerül, ahol együtt tanul: Bér Rudolffal, Tamás Ervinnel, Schéner Mihállyal, Papp Oszkárral, Hegyi Györggyel, Csernus Tiborral, Ország Lilivel, Scholz Erikkel, Sugár Gyulával, Konok Tamással, Csanak Évával. Tanárai Szőnyi István, Barcsay Jenő, Füst Milán, Cs. Szabó László és Rabinovszky Máriusz voltak. Osztályvezető tanára Bernáth Aurél volt, akivel nem volt jó viszonya. Emiatt később ott is hagyja a főiskolát a vége előtt egy évvel. Aranydarázs Érdekes, hogy Mácsai 17 évesen már milyen jó rajz készséggel rendelkezett. A darázs “szőrős” testének puhasága szinte a képről érezhető. Ízelt lábai és erezett szárnya rendkívül apróságit mutat. A felrobbantott Lánchíd 1945-ben a Nácik által felrobbantott Lánchidat ábrázolja Mácsai István. Érdekes, hogy azt a ceruzát amivel ezt rajzolta 2001-ben Budapesten, a 20. század érdekes tárgyaiból megrendezett kiállításon viszont láthattuk. Mácsai István szocreál sikerei Az 1950-re egyedüli hivatalosan elismert stílusirányzat a szocialista realizmus lett. Ebben ért el sikereket Mácsai. Tagja lett a Képzőművészek szövetségének. Ezen periódusában kapott két Munkácsy-díjat is. Breznay József és Mácsai István – Aratósztrájk Érdekes lehet, hogy miért van ennek a képnek két mestere. Abban az időben divatos volt, hogy két művész össze ál és egy közös képet fest. A képet érték kritikák, mivel sokak véleménye szerint nem volt elég tárgyilagos, de összességében nagy sikert aratott a festmény. A festmény az első itthoni szociális összecsapást jeleníti meg. Mácsai István – A szuhakállói bányászok megmentése Erről a képről a monográfia nem ad semmilyen magyarázatot, viszont annyira megfogott, hogy muszáj voltam betenni a cikkbe. A kép a 1952-ben megtörtén szuhakállói “Winter bánya” vízbetörést örökíti meg. Alapjáraton kedvelem a sok alakos kompozíciókat, viszont itt nem ez, hanem a fényjáték fogott meg igazán. A fény ahogy visszacsillan a vízen valami fenomenális, az árnyékok nagyszerűek. Érdekes, hogy később Mácsai a képein akár teljesen is elfogja hagyni az árnyék használatot. Csak Mácsaisan Mácsainak sosem volt kedves a szocreál, igaz sikeres volt benne, de még sem kedvelte. 1957-ben megteszi első Párizsi útját, ahol analitikusan vizsgál klasszikusokat. Ez sarkalja arra, hogy kifejezze egyéniségét, ez lesz rá jellemző egész pályafutása során. 1959-ben megnyitja az új évtizedet és létrejön a “Mácsais” stílus. A nonfiguratív irányzatokat nem kedvelte, expresszív, dekoratív és egyszerű akart lenni Mácsai István – Csendélet rákokkal Az 1959-es festmény volt az, ami áttörést eredményezett a festőnek a munkásságába. Mácsai ekkor mélyponton volt, mind anyagilag, mind szakmailag. Kereste az útját, amit mi is sokszor csinálunk az életben. Ezzel a csendélettel született meg a saját stílusa. Színes volt, modern volt, egyszerű volt, de részletes is volt. Én ebben a képben még érzem, hogy Mácsai ekkor kísérletezi ki ezt a stílust. Mácsai István – A csirke Ez a mű az, aminél már szerintem kicsit megérett a stílus. Igaz csak egy év telt el a “Csendélet rákkal”-tól, de én mégis egy erőteljes fejlődést érzek az ecsetkezelésen. Mintha sokkal inkább passzolna ehhez a stílushoz. A festmény egy levágás előtti csirkét ábrázol, aki ki van kötözve, ezért nem tud tenni semmit sorsa ellen. A csirke “arckifejezésén” látható a szomorúság és a beletörődés. Mácsai István első önálló kiállítás Az első önálló kiállítását 1960-ban tartották a Csók Galériában, ez viszont még nem hoz sikert a festőnek. Mácsai szerint ez azért volt, hiszen itt még a kiállítás anyagában inkább a szocreál korszak volt a jelentős. Vélhetően jól gondolta ezt, hiszen ebbe a “Mácsais” stílusban merül el méginkább Kitartás Mácsai első igazi műterme a Belgrád rakparton volt a Dunára néző kilátással, innen is a kék szín, ami annyira jelentős az életműben. Mácsai a kiállítást követően újabb külföldi tanulmányokat hajt végre Párizsban, Londonban, Olaszországban és Amszterdamban. A tanulmányi utak hatására erősödik magabiztossága. Képeiben egyesül a részletérzékenység és a nagyvonalú kompozíció. A budapesti utcák és bérházak belsejei válnak Mácsai kedvenc helyszínévé. Sokszor komponál ezen helyekre állatokat, akik igazából nem is illenek a környezetbe. Az összhatás mégis jelentős. A pesti témák mellett nagy szerepe van a protréknak is ebben a korszakában, akárcsak később. Véglegessé válik még másik két téma is a város látkép és az akt. Mácsai István – Háború Ezen a festményen egy csomó családi emléket halmoz fel a festő. Olyan, mintha egy bomba csapódott volna az emlékekkel teli házba. A macska is egy ilyen emlék momentum, az állat a nagyapai udvaron lakó macska, aki elvesztette a fél szemét. Mácsai István – Az oroszlán Ez Mácsai egyik, hanem a legismertebb képe. Jelentése, hogy a halálos veszély akárhonnan megtalálhat minket. Senki nem gondolná, hogy egy oroszlánnal fog találkozni a gangon. Második és harmadik kiállítás A második kiállítás anyaga a már fent említett képek egyvelege ez már vált ki reakciókat a kritikusokból és vitákat eredményez. A második kiállítás követően, 1966-ban amerikai tanulmányi útja megint megerősíti abban, hogy jó úton halad. Harmadik kiállításán 1973-ban már botanikai csendéletek, olasz és kanadai városképek is szerepelnek. Festészete tisztább és egyszerűbb lett, ábrázolása megőrizte természetelvűségét, de összetettebb lett. Harmadik kiállításán megjelent Bernáth Aurél és így fogalmazott: “Gratulálok. Fiam, maga ott talált aranyat, ahol senki se kereste!” Mácsai István – Vili bácsi Tipikus Mácsai portré. Értelme van a tekinteteknek, az arcra pedig minden kiül. Szinte látjuk az egész életét az alanynak. Külön érdekes, hogy a háttér színe azonos a szemmel. Mácsai István – A velencei Szent Márk tér A festményt Olasz tanulmányára vezethető vissza. Számomra valahogy ez a miliő nem illik Mácsai festészetéhez, érezni a