Kirchmayer Károly (1923. március 7. – 2007. május 13.) magyar szobrász, monumentális‑dekoratív művész volt, aki a XX. század második felében jelentős szerepet játszott a magyar alkotóművészetben.
Életpályája röviden
Szülővárosa Máramarossziget (ma Sighetu Marmației, Románia) volt, 1941‑ben költözött Budapestre, ahol 1941–1946 között az Iparművészeti Főiskola díszítő‑szobrász szakán tanult Ohmann Bélánál és Erdey Rezsőnél. 1947‑től aktívan kiállított művész volt, és egészen 1989‑ig a Vasutas Képzőművészeti Kör vezetője.
Stílusa és témái
Művészete realista szellemiségű, alapvetően figura‑központú szobrászat, amely a dolgozó, tevékenykedő és a munkájának eredményét élvező embert jelenítette meg. Foglalkozott portrészobrászattal, kisplasztikával és monumentális dekorációval is, jellegzetesek a kőtömbökbe, fasíneket, műanyagokat és bronzot használó, sokszínű anyaghasználata.
Ismert művei és díjai
Megszámlálhatatlan köztéri szobor, emlékmű és bálványoszlás (pl. Szent István különböző változatai) nevéhez fűződik, többek között Kalocsán is áll Szent Istvánról készített műve. Díjai között szerepel az Ezüstgerely‑díj (1978), az SZOT‑díj (1982) és a Hatvani Galéria Díja (1985) is.
