Ismerd meg jobba: Zichy Mihály
Képzeljünk el egy művészt, aki egyszerre tudott ragyogó olajképeket alkotni, precíz grafikákat rajzolni, és történelmi, társadalmi kommentárokat szőni minden vonalába. Zichy Mihály nem csupán a XIX. századi magyar festészet egyik legkiemelkedőbb alakja volt, hanem az udvari krónikás, a kritikus szellem és a korszakillusztrációk mestere is. Párizstól Szentpéterváron át a zalai családi otthonáig életműve egyaránt tükrözi a művészi szabadság és a társadalmi érzékenység kettősségét. Most betekintést nyerhetünk abba a világba, ahol Zichy vonalaival örökítette meg a drámát, az erotikát, a történelmet és a hétköznapi ember életét – mindig precíz, mindig érzékeny, mindig lenyűgöző módon. Zichy Mihály tanulmányai 1827-ben született a Somogy megyei Zalánban, Zichy Mihály köznemesi családból származott. Tanulmányait Veszprémben kezdte, ezt követően azonban Pesten járt gimnáziumba. Első művészi képzését nem akadémián, hanem az olasz származású Marastoni Jakabnál szerezte. Ebben az időszakban Zichy Mihály precíz rajztudást sajátított el. A festészet azonnal magával ragadta, így további tanulmányainak folytatása elkerülhetetlenné vált. 1843-ban kisebb kitérőt tett Bécsben, ahol családi nyomásra jogot tanult, ám a festészet jobban vonzotta, mint a jog. Zichy Mihály bécsi tanulmányai Bécsben a tradicionális akadémián tanult, akárcsak sok más magyar társa. Mestere a szabad szellemű Waldmüller volt. Zichy Mihály első képei 1845 körül készültek, amelyeket élő modellek után festett. Mesterével ellentétben azonban nem idealizálta alkotásait, így korai portréi inkább realisztikusnak mondhatók. A művész 1846-ban a bécsi biedermeier festészet felé fordult. Mivel a biedermeier a romantika egyik ága, ezekben a műveiben már érezhető az idealizáció. Elég, ha összehasonlítjuk az 1845-ben édesanyjáról készült portréját az egy évvel későbbi Trubadúr című festményével. A két kép célja nem ugyanaz. Az első egy élő személyt ábrázol, aki fontos a művész számára, ám mégsem szépíti meg. Arcán jól láthatók a hibák és az öregedés jelei: a ráncok, a szem alatti táskák és az orron található szemölcs mind a realisztikus ábrázolást erősítik. A második képen ezzel szemben egy középkori jelenetet láthatunk, amelyből árad a mediterrán hangulat. A meleg színek szinte tapinthatóvá teszik a levegő forróságát. A boltíves ablak nagyszerűen keretezi a kompozíciót, az emberek arca pedig gyönyörű és hibátlan. Ezek a tényezők egy meseszerű világot tárnak elénk. Hamar felismerik a tehetséget Zichy Mihály hamar ráérzett a festészet ízére, ami veleszületett tehetségének és állhatatos szorgalmának volt köszönhető. A bécsi műkereskedelemben képei gyorsan gazdára találtak, legnagyobb vásárlója a bécsi Műegylet köre volt. A művész szerette a drámát – talán minden magyar ilyen –, és kiválóan tudta ábrázolni is. A Koporsólezárás című festményt 1846-ban készítette. A képen megjelenő jelenet rendkívül megrázó: egy anyát láthatunk, aki képtelen elszakadni halott gyermekétől. A festmény érzelmi töltete rendkívül erős, szinte sugárzik belőle a fájdalom. A kép óriási feltűnést keltett a maga idejében. Az 1846-os kiállításon mutatták be, majd a Nemzeti Múzeum részére vásárolták meg. Zichy Mihály a marketing zseni Természetesen Zichynek is meg kellett festenie a legfontosabb bibliai jelenetet, Jézus halálát. Ez a mű 1847-ben született, és a Krisztus-levétel címet kapta. A kompozíció rendkívül barokkosra sikeredett, a drámaiság pedig itt is igen erőteljes. Ezt a művész az átlós szerkezet révén, valamint a karakterek arckifejezéseivel és mozdulataival éri el. Ez a kép kétségkívül Zichy egyik főműve. A festő a Nemzeti Múzeumnak ajándékozta alkotását. Ez nem csupán jótékony gesztus volt, hanem inkább tudatos spekuláció arra, hogy állami megrendeléseket nyerjen. Számításai be is jöttek: a pécsi püspök két oltárképet rendelt tőle. Zichy Mihály Oroszországban A mentőcsónak A romantika jegyében született Zichy Mihály kultikus műve, amely a Magyar Nemzeti Galéria állandó kiállításának részét képezi. A Mentőcsónak című festmény 1847-ben készült, és ízében rokonítható a francia romantikus festészet főműveivel. A vásznon a természet féktelen dühe áll szemben a védtelen emberekkel: élet és halál ellentéte találkozik a kompozíción. Kapcsolat a cári udvarral Zichy a kezdeti sikerek és tehetsége ellenére anyagi gondokkal küszködött, ezért 1847-ben elvállalta egy orosz gróf unokahúgának rajztanítását. A festő Szentpétervárra kerülése egész további pályájára hatással volt. Az udvari szolgálat megváltoztatta Zichy Mihály képi világát: a biedermeiertől elfordulva művészete ridegebbé vált. Az udvari festészet azonban nem elégítette ki Zichyt, így 1849-ben elhagyta a magyar szabadságharc ellen szövetkező cárt. Zichy Mihály megtalálja a szerelmet 1850-ben megélhetését a nemrég feltalált fényképészet biztosította. Retusálóként dolgozott a Wenninger testvérek fotóműhelyében, akik Oroszországban éltek, osztrák–magyar származásúként. Ezekben az években Zichy nagy szegénységgel küzdött, és egy betegség is nehezítette életét. Ám mint tudjuk, minden rosszban van valami jó: betegsége idején egy orosz lány ápolta, aki később négy gyermekének anyja lett. 1866-ban a zalai családi otthonba költöztette őt. Az olaj festéken kívül is van élet. A fotóműteremben egyre több kis portrét készített, emellett ebben az időszakban táj- és életképeket is alkotott. Ilyen életkép például az 1850 körül készült Utcai jelenet című kőnyomat. Zichy Mihály ekkor kezdett az akvarell és a rajz felé fordulni, mint fő kifejezőeszközei felé. Volt tanítványa, Katalin nagyhercegnő kérésére Zichy jeleneteket készített a krimi háborúból, emellett kőnyomatokat is alkotott. A napóleoni háború után grafikai sorozatokat is készített, amelyek a münsteri litográfiai műhelyben kerültek sokszorosításra. Zichy Mihály, a cárok kedveltje Udvari megrendelői révén Zichy kapcsolatba került I. Miklós cárral, aki 1853-ban rendszeres megrendelőjévé vált. Ekkor született a Táncosnő című festménye, amely az udvari megrendelők által kedvelt ovális keretben kapott helyet. Nagy udvari megrendelést azonban nem I. Miklóstól, hanem II. Sándortól kapott. Feladata a koronázási esemény aprólékos megörökítése volt. Zichy egy teljes albumot készített az eseményről, amely kiadásra is került sokszorosított grafika formájában. Egy ilyen album ma a Szépművészeti Múzeumban található Tehetségét elismerve 1859-től állandó státuszt kapott a cári udvarban. Ez Zichy Mihály számára nemcsak rangot, hanem jelentős éves fizetést is jelentett. Feladata leginkább az volt, hogy a cárt kísérje, és ünnepi eseményeken, valamint vadászatokon örökítse meg az uralkodót – gyakorlatilag úgy, mint a középkorban. Zichy ezen képeit a kor orosz propagandájában is felhasználták. Ilyen kép például a Medvevadászat című akvarell vázlat, amely 1869-ben készült. Zichy és az udvarlás Az udvar életében Zichy nemcsak festőként, hanem alkalmazott grafikusként is tevékenykedett. Tervezett színpadi kellékeket, függönyöket, kártyákat és legyezőket. Ilyen darab például a lent látható legyező is, amelyet Maria Alekszandrovna cárnénak készített. Ezt a gyöngyháznyelű legyezőt zsúfolt, szerelmi jelenetek borítják. A műtárgy párja az angol királyi család gyűjteményében kapott helyet. Zichy nemcsak ezen legyezőn ábrázolt szerelemmel kapcsolatos jeleneteket ebben az időszakban. Az udvari munkássága mellett festményein
Ismerd meg jobban: Mácsai István
Bevezetés Fontos előre leszögeznem, hogy a Mácsai István életéről írt cikket nem szakembereknek, hanem közembereknek írtam. Olyanoknak, akiket érdekel a művészet, és szeretnének még egy festőt megismerni. Mindezt olyan nyelvezettel, ami könnyen olvasható. Életrajzi adatok Iskolás évek Mácsairól már középiskolás korában kiderült, hogy jelentősen jó rajzkészséggel rendelkezik. Apja rőfösinas (rőfös = szövetkereskedő) volt Nagyváradon, majd Mácsán nyitott saját boltot. Az ő javaslatára vette fel a Mácsai nevet a Lustig helyett. A Markó utcai reáliskolába járt, ami egy rajz centrikus iskola volt. A Bolyai iskola mellett járt az Örkényi-Strassser szobrász féle esti rajziskolába és megfordult Molnár C. Pál műtermében is. Eredeti szakmája litográfus, kőrajzoló, amit a Révai Nyomdában tanul meg. 1943-ban katonai bevonulót kap, de 1944-ben menekülővonattal megszökik és Budapesten bujkál. A cerúzát a háború alatt sem teszi le. E tájt katonai témákat, mezőket és vasút állomásokat rajzolt. Kereset kiegészítésként pedig hamis papírokat gyártott. 1945-ben a Képzőművészeti Főiskolára kerül, ahol együtt tanul: Bér Rudolffal, Tamás Ervinnel, Schéner Mihállyal, Papp Oszkárral, Hegyi Györggyel, Csernus Tiborral, Ország Lilivel, Scholz Erikkel, Sugár Gyulával, Konok Tamással, Csanak Évával. Tanárai Szőnyi István, Barcsay Jenő, Füst Milán, Cs. Szabó László és Rabinovszky Máriusz voltak. Osztályvezető tanára Bernáth Aurél volt, akivel nem volt jó viszonya. Emiatt később ott is hagyja a főiskolát a vége előtt egy évvel. Aranydarázs Érdekes, hogy Mácsai 17 évesen már milyen jó rajz készséggel rendelkezett. A darázs “szőrős” testének puhasága szinte a képről érezhető. Ízelt lábai és erezett szárnya rendkívül apróságit mutat. A felrobbantott Lánchíd 1945-ben a Nácik által felrobbantott Lánchidat ábrázolja Mácsai István. Érdekes, hogy azt a ceruzát amivel ezt rajzolta 2001-ben Budapesten, a 20. század érdekes tárgyaiból megrendezett kiállításon viszont láthattuk. Mácsai István szocreál sikerei Az 1950-re egyedüli hivatalosan elismert stílusirányzat a szocialista realizmus lett. Ebben ért el sikereket Mácsai. Tagja lett a Képzőművészek szövetségének. Ezen periódusában kapott két Munkácsy-díjat is. Breznay József és Mácsai István – Aratósztrájk Érdekes lehet, hogy miért van ennek a képnek két mestere. Abban az időben divatos volt, hogy két művész össze ál és egy közös képet fest. A képet érték kritikák, mivel sokak véleménye szerint nem volt elég tárgyilagos, de összességében nagy sikert aratott a festmény. A festmény az első itthoni szociális összecsapást jeleníti meg. Mácsai István – A szuhakállói bányászok megmentése Erről a képről a monográfia nem ad semmilyen magyarázatot, viszont annyira megfogott, hogy muszáj voltam betenni a cikkbe. A kép a 1952-ben megtörtén szuhakállói “Winter bánya” vízbetörést örökíti meg. Alapjáraton kedvelem a sok alakos kompozíciókat, viszont itt nem ez, hanem a fényjáték fogott meg igazán. A fény ahogy visszacsillan a vízen valami fenomenális, az árnyékok nagyszerűek. Érdekes, hogy később Mácsai a képein akár teljesen is elfogja hagyni az árnyék használatot. Csak Mácsaisan Mácsainak sosem volt kedves a szocreál, igaz sikeres volt benne, de még sem kedvelte. 1957-ben megteszi első Párizsi útját, ahol analitikusan vizsgál klasszikusokat. Ez sarkalja arra, hogy kifejezze egyéniségét, ez lesz rá jellemző egész pályafutása során. 1959-ben megnyitja az új évtizedet és létrejön a “Mácsais” stílus. A nonfiguratív irányzatokat nem kedvelte, expresszív, dekoratív és egyszerű akart lenni Mácsai István – Csendélet rákokkal Az 1959-es festmény volt az, ami áttörést eredményezett a festőnek a munkásságába. Mácsai ekkor mélyponton volt, mind anyagilag, mind szakmailag. Kereste az útját, amit mi is sokszor csinálunk az életben. Ezzel a csendélettel született meg a saját stílusa. Színes volt, modern volt, egyszerű volt, de részletes is volt. Én ebben a képben még érzem, hogy Mácsai ekkor kísérletezi ki ezt a stílust. Mácsai István – A csirke Ez a mű az, aminél már szerintem kicsit megérett a stílus. Igaz csak egy év telt el a “Csendélet rákkal”-tól, de én mégis egy erőteljes fejlődést érzek az ecsetkezelésen. Mintha sokkal inkább passzolna ehhez a stílushoz. A festmény egy levágás előtti csirkét ábrázol, aki ki van kötözve, ezért nem tud tenni semmit sorsa ellen. A csirke “arckifejezésén” látható a szomorúság és a beletörődés. Mácsai István első önálló kiállítás Az első önálló kiállítását 1960-ban tartották a Csók Galériában, ez viszont még nem hoz sikert a festőnek. Mácsai szerint ez azért volt, hiszen itt még a kiállítás anyagában inkább a szocreál korszak volt a jelentős. Vélhetően jól gondolta ezt, hiszen ebbe a “Mácsais” stílusban merül el méginkább Kitartás Mácsai első igazi műterme a Belgrád rakparton volt a Dunára néző kilátással, innen is a kék szín, ami annyira jelentős az életműben. Mácsai a kiállítást követően újabb külföldi tanulmányokat hajt végre Párizsban, Londonban, Olaszországban és Amszterdamban. A tanulmányi utak hatására erősödik magabiztossága. Képeiben egyesül a részletérzékenység és a nagyvonalú kompozíció. A budapesti utcák és bérházak belsejei válnak Mácsai kedvenc helyszínévé. Sokszor komponál ezen helyekre állatokat, akik igazából nem is illenek a környezetbe. Az összhatás mégis jelentős. A pesti témák mellett nagy szerepe van a protréknak is ebben a korszakában, akárcsak később. Véglegessé válik még másik két téma is a város látkép és az akt. Mácsai István – Háború Ezen a festményen egy csomó családi emléket halmoz fel a festő. Olyan, mintha egy bomba csapódott volna az emlékekkel teli házba. A macska is egy ilyen emlék momentum, az állat a nagyapai udvaron lakó macska, aki elvesztette a fél szemét. Mácsai István – Az oroszlán Ez Mácsai egyik, hanem a legismertebb képe. Jelentése, hogy a halálos veszély akárhonnan megtalálhat minket. Senki nem gondolná, hogy egy oroszlánnal fog találkozni a gangon. Második és harmadik kiállítás A második kiállítás anyaga a már fent említett képek egyvelege ez már vált ki reakciókat a kritikusokból és vitákat eredményez. A második kiállítás követően, 1966-ban amerikai tanulmányi útja megint megerősíti abban, hogy jó úton halad. Harmadik kiállításán 1973-ban már botanikai csendéletek, olasz és kanadai városképek is szerepelnek. Festészete tisztább és egyszerűbb lett, ábrázolása megőrizte természetelvűségét, de összetettebb lett. Harmadik kiállításán megjelent Bernáth Aurél és így fogalmazott: “Gratulálok. Fiam, maga ott talált aranyat, ahol senki se kereste!” Mácsai István – Vili bácsi Tipikus Mácsai portré. Értelme van a tekinteteknek, az arcra pedig minden kiül. Szinte látjuk az egész életét az alanynak. Külön érdekes, hogy a háttér színe azonos a szemmel. Mácsai István – A velencei Szent Márk tér A festményt Olasz tanulmányára vezethető vissza. Számomra valahogy ez a miliő nem illik Mácsai festészetéhez, érezni a