Képzeljünk el egy művészt, aki egyszerre tudott ragyogó olajképeket alkotni, precíz grafikákat rajzolni, és történelmi, társadalmi kommentárokat szőni minden vonalába. Zichy Mihály nem csupán a XIX. századi magyar festészet egyik legkiemelkedőbb alakja volt, hanem az udvari krónikás, a kritikus szellem és a korszakillusztrációk mestere is. Párizstól Szentpéterváron át a zalai családi otthonáig életműve egyaránt tükrözi a művészi szabadság és a társadalmi érzékenység kettősségét. Most betekintést nyerhetünk abba a világba, ahol Zichy vonalaival örökítette meg a drámát, az erotikát, a történelmet és a hétköznapi ember életét – mindig precíz, mindig érzékeny, mindig lenyűgöző módon.
Zichy Mihály tanulmányai
1827-ben született a Somogy megyei Zalánban, Zichy Mihály köznemesi családból származott. Tanulmányait Veszprémben kezdte, ezt követően azonban Pesten járt gimnáziumba. Első művészi képzését nem akadémián, hanem az olasz származású Marastoni Jakabnál szerezte.
Ebben az időszakban Zichy Mihály precíz rajztudást sajátított el. A festészet azonnal magával ragadta, így további tanulmányainak folytatása elkerülhetetlenné vált. 1843-ban kisebb kitérőt tett Bécsben, ahol családi nyomásra jogot tanult, ám a festészet jobban vonzotta, mint a jog.
Zichy Mihály bécsi tanulmányai
Bécsben a tradicionális akadémián tanult, akárcsak sok más magyar társa. Mestere a szabad szellemű Waldmüller volt. Zichy Mihály első képei 1845 körül készültek, amelyeket élő modellek után festett. Mesterével ellentétben azonban nem idealizálta alkotásait, így korai portréi inkább realisztikusnak mondhatók.
A művész 1846-ban a bécsi biedermeier festészet felé fordult. Mivel a biedermeier a romantika egyik ága, ezekben a műveiben már érezhető az idealizáció. Elég, ha összehasonlítjuk az 1845-ben édesanyjáról készült portréját az egy évvel későbbi Trubadúr című festményével.
A két kép célja nem ugyanaz. Az első egy élő személyt ábrázol, aki fontos a művész számára, ám mégsem szépíti meg. Arcán jól láthatók a hibák és az öregedés jelei: a ráncok, a szem alatti táskák és az orron található szemölcs mind a realisztikus ábrázolást erősítik.
A második képen ezzel szemben egy középkori jelenetet láthatunk, amelyből árad a mediterrán hangulat. A meleg színek szinte tapinthatóvá teszik a levegő forróságát. A boltíves ablak nagyszerűen keretezi a kompozíciót, az emberek arca pedig gyönyörű és hibátlan. Ezek a tényezők egy meseszerű világot tárnak elénk.
Hamar felismerik a tehetséget
Zichy Mihály hamar ráérzett a festészet ízére, ami veleszületett tehetségének és állhatatos szorgalmának volt köszönhető. A bécsi műkereskedelemben képei gyorsan gazdára találtak, legnagyobb vásárlója a bécsi Műegylet köre volt.
A művész szerette a drámát – talán minden magyar ilyen –, és kiválóan tudta ábrázolni is. A Koporsólezárás című festményt 1846-ban készítette. A képen megjelenő jelenet rendkívül megrázó: egy anyát láthatunk, aki képtelen elszakadni halott gyermekétől. A festmény érzelmi töltete rendkívül erős, szinte sugárzik belőle a fájdalom.
A kép óriási feltűnést keltett a maga idejében. Az 1846-os kiállításon mutatták be, majd a Nemzeti Múzeum részére vásárolták meg.
Zichy Mihály a marketing zseni
Természetesen Zichynek is meg kellett festenie a legfontosabb bibliai jelenetet, Jézus halálát. Ez a mű 1847-ben született, és a Krisztus-levétel címet kapta. A kompozíció rendkívül barokkosra sikeredett, a drámaiság pedig itt is igen erőteljes. Ezt a művész az átlós szerkezet révén, valamint a karakterek arckifejezéseivel és mozdulataival éri el. Ez a kép kétségkívül Zichy egyik főműve.
A festő a Nemzeti Múzeumnak ajándékozta alkotását. Ez nem csupán jótékony gesztus volt, hanem inkább tudatos spekuláció arra, hogy állami megrendeléseket nyerjen. Számításai be is jöttek: a pécsi püspök két oltárképet rendelt tőle.
Zichy Mihály Oroszországban
A mentőcsónak
A romantika jegyében született Zichy Mihály kultikus műve, amely a Magyar Nemzeti Galéria állandó kiállításának részét képezi. A Mentőcsónak című festmény 1847-ben készült, és ízében rokonítható a francia romantikus festészet főműveivel. A vásznon a természet féktelen dühe áll szemben a védtelen emberekkel: élet és halál ellentéte találkozik a kompozíción.
Kapcsolat a cári udvarral
Zichy a kezdeti sikerek és tehetsége ellenére anyagi gondokkal küszködött, ezért 1847-ben elvállalta egy orosz gróf unokahúgának rajztanítását. A festő Szentpétervárra kerülése egész további pályájára hatással volt.
Az udvari szolgálat megváltoztatta Zichy Mihály képi világát: a biedermeiertől elfordulva művészete ridegebbé vált. Az udvari festészet azonban nem elégítette ki Zichyt, így 1849-ben elhagyta a magyar szabadságharc ellen szövetkező cárt.
Zichy Mihály megtalálja a szerelmet
1850-ben megélhetését a nemrég feltalált fényképészet biztosította. Retusálóként dolgozott a Wenninger testvérek fotóműhelyében, akik Oroszországban éltek, osztrák–magyar származásúként.
Ezekben az években Zichy nagy szegénységgel küzdött, és egy betegség is nehezítette életét. Ám mint tudjuk, minden rosszban van valami jó: betegsége idején egy orosz lány ápolta, aki később négy gyermekének anyja lett. 1866-ban a zalai családi otthonba költöztette őt.
Az olaj festéken kívül is van élet.
A fotóműteremben egyre több kis portrét készített, emellett ebben az időszakban táj- és életképeket is alkotott. Ilyen életkép például az 1850 körül készült Utcai jelenet című kőnyomat. Zichy Mihály ekkor kezdett az akvarell és a rajz felé fordulni, mint fő kifejezőeszközei felé.
Volt tanítványa, Katalin nagyhercegnő kérésére Zichy jeleneteket készített a krimi háborúból, emellett kőnyomatokat is alkotott. A napóleoni háború után grafikai sorozatokat is készített, amelyek a münsteri litográfiai műhelyben kerültek sokszorosításra.
Zichy Mihály, a cárok kedveltje
Udvari megrendelői révén Zichy kapcsolatba került I. Miklós cárral, aki 1853-ban rendszeres megrendelőjévé vált. Ekkor született a Táncosnő című festménye, amely az udvari megrendelők által kedvelt ovális keretben kapott helyet.
Nagy udvari megrendelést azonban nem I. Miklóstól, hanem II. Sándortól kapott. Feladata a koronázási esemény aprólékos megörökítése volt. Zichy egy teljes albumot készített az eseményről, amely kiadásra is került sokszorosított grafika formájában. Egy ilyen album ma a Szépművészeti Múzeumban található
Tehetségét elismerve 1859-től állandó státuszt kapott a cári udvarban. Ez Zichy Mihály számára nemcsak rangot, hanem jelentős éves fizetést is jelentett. Feladata leginkább az volt, hogy a cárt kísérje, és ünnepi eseményeken, valamint vadászatokon örökítse meg az uralkodót – gyakorlatilag úgy, mint a középkorban. Zichy ezen képeit a kor orosz propagandájában is felhasználták. Ilyen kép például a Medvevadászat című akvarell vázlat, amely 1869-ben készült.
Zichy és az udvarlás
Az udvar életében Zichy nemcsak festőként, hanem alkalmazott grafikusként is tevékenykedett. Tervezett színpadi kellékeket, függönyöket, kártyákat és legyezőket. Ilyen darab például a lent látható legyező is, amelyet Maria Alekszandrovna cárnénak készített. Ezt a gyöngyháznyelű legyezőt zsúfolt, szerelmi jelenetek borítják. A műtárgy párja az angol királyi család gyűjteményében kapott helyet.
Zichy nemcsak ezen legyezőn ábrázolt szerelemmel kapcsolatos jeleneteket ebben az időszakban. Az udvari munkássága mellett festményein is megjelenítette az udvarlási jeleneteket, amelyeket történelmi kontextusba helyezett, és aktuális áthallásokat is bele szőtt. Vonalvezetése ezeken a képeken rokokós könnyedséggel került papírra. Ilyen például a Richelieu és kedvese című ceruzarajza is.
Az utolsó krónikás
Zichy Mihály az udvari művészetben leginkább Rubenshez hasonlítható elődnek tekinthető. Nagy méretű festménymegrendelést soha nem kapott, és soha nem vették körül tanítványok. Ő volt a XIX. század utolsó krónikás festője.
Tehetsége egyre inkább az utolérhetetlenül fejlett rajzkészségében bontakozott ki. Ezt az udvari feladatok során hasznosította, munkáját pedig el is ismerték. Szentpétervárott akadémikus festői rangot szerzett.
Zichy Mihály és a Péntekiek társasága
Az udvari festészet mellett Zichy rendszeresen részt vett a Péntekiek nevű társaság életében. Ez egy demokratikus művészeti közösség volt, amelynek tagjai többek között Zichy, N. Timm, E. Kovrigin és R. Zsukovszkij voltak. A társaságban együtt rajzoltak, vitatkoztak, és átbeszélték egymás ismereteit.
A társaság hatására készültek el Zichy karikaturisztikus képei. Ilyen például az 1862-es Szép színe van! Ugye jó bor? című alkotása is.
Zichy Mihály másik élete
Levelei alapján tudjuk, hogy Zichynek nem volt elég az udvari festészet. A művész többre vágyott, és ezt a vágyát a kissé horrorisztikus stílusban megalkotott, az élet sötét oldalát ábrázoló rajzfestményein élte ki. Ezekkel a képekkel Zichy függetleníteni is szerette volna magát a cári udvartól, és egyfajta társadalomkritikát is megfogalmazott.
Ilyen kép például az 1852-ben készült Uzsorás című festménye. A festményen a társadalom „vérszívóját” láthatjuk, aki éppen egy szegény anyának a gyűrűjét vizsgálja, miközben az anya gyermekét tartja a kezében. Vélhetően az anya utolsó vagyontárgyát bocsátja áruba az uzsorásnak, ezzel ételhez juttatva gyermekét.
Kritikusság és propaganda
Kritikus gondolatok
Az 1870-es évektől Zichy művészetében az életképeket egyre inkább felváltották a bíráló hangvételű alkotások. Ezek a képek a múltba burkolva közvetítik a kor társadalomkritikáját. Érdekes fricska ez, hiszen Zichy a cár szolgálatában állt 1859-től egészen 1873-ig.
A festő tudatosan tűzte ki célul, hogy nevelje a társadalmat:
“A jelen kor társadalmi, erkölcsi és vallási kérdéseivel kapcsolatos meggyőződésemet képekben ábrázolni.”
Zichy Mihály, 1873
E nézetét a korban kibontakozó liberális szemlélet is támogatta. Zichy a kor eszmefestészetének követőjévé vált: Kaulbach és Wiertz német művészek metszeteit gyűjtötte, akik ezt az irányzatot hazájukban képviselték. Ezek a képek önállóságot és szabadságot jelentettek a művész számára. Ennek jegyében készítette 1876-ban az Autodafé című alkotását.
A kép máglyahalált haló embereket ábrázol, ezzel reflektálva a vallási dogmák nem megfelelő alkalmazására. Tudjuk, hogy a középkor idején nem volt ritka, hogy az embereket vallási túlkapások miatt a máglyán égették el.
A pápa maga az ördög
Zichy 1871-es németalföldi utazása során ismerkedett meg azzal a legendával, amely szerint Luther Mártonnak megjelent maga az ördög, és ő egy tintás üveggel űzte el. Ezt a művész 1871-ben szénrajz formájában is megjelenítette. A képen az ördög alakját a pápa alakjára cserélte, ezzel bemutatva a katolikus egyház visszásságait.
Zichy Mihály elszakadása a cártól
Jól látható, hogy a festő munkásságát oroszországi korszakában végig a kettősség jellemezte. Az egyik oldalon a cári propaganda krónikása volt, míg a másik oldalon az akkori világot fricskázta.
1874-ben Zichy Mihály belefáradt ebbe a „kétszínűségbe”, és 47 éves korában nyugdíjazását kérte a cártól.
Viszlát Oroszország
Vadászat Skóciában
1871-ben a walesi herceg (a későbbi VII. Edward) meghívta Zichy vadászatai megörökítésére. Ennek oka a cári udvar és az angol királyi ház közötti rokoni kapcsolatokban rejlett.
Zichy Skóciában örömmel örökítette meg a vadászjeleneteket, hiszen maga is a vadászatot kedvelő ember volt. Az ott készült képeket később díszalbumba foglalta. Ilyen például az 1875-ben készült Skócia, vadászjelenet című alkotás.
Bár nem konkrét vadászjelenet, szorosan kapcsolódik hozzá a Skót fáklyatánc című mű is. Ezen az akvarellfestményen egy vadászat utáni ünnepséget láthatunk. A képen jól érzékelhető a tánc dinamizmusa, valamint az estében ragyogó fáklyák fénye is.
Zichy művei ma is megtalálhatók az angol királyi kastélyban, ám ezeket a képeket kevesen láthatják, mivel az udvarház családjának személyes tárgyai. A nyilvános grafikai gyűjteménybe csupán egy rajz került be.
Zichy Mihály a historizmus jegyében
Zichy Mihály nem titkoltan szimpatizált a historizmussal, ahogyan ez már korábban is látszott. A képeken nagy részletességgel örökítette meg az öltözékeket és fegyvereket. Ezeket a tárgyakat a művész nemcsak festette, hanem gyűjtötte is.
E szenvedély kiteljesedésének tekinthető az 1875-ös Apród ivókürttel című festmény, amely a skóciai vadászlakoma felszolgálóját ábrázolja.
Zichy Mihály Párizsban
1874 őszétől Zichy Párizsban telepedett le, ahol az éppen zajló impresszionista és akadémikus festészet párharcát tapasztalta meg az ottani műkereskedelemben. Zichy nem titkoltan az akadémikussággal értett egyet, és az impresszionizmustól határozottan elhatárolódott.
„Mérgemben úgy oda a piszkos ecsetemet, és ni-ni egy 1876-iki divatos, impresszionista kép teremtett.„
Zichy Mihály
A párizsi akadémikus festészet vérkeringésébe Zichy szervesen belekerült. Nagy lakást és külön műtermet is bérelt, ahol nemcsak magyarok és oroszok, hanem osztrák, cseh és lengyel vendégeket is fogadott.
A Párizsi Magyar Egylet – amely arra volt hivatott, hogy összefogja az ott élő magyar mesterembereket és művészeket – 1875 és 1879 között nagy segítséget kapott Zichy nagylelkűsége és szervezőkészsége révén. Ezzel célja az volt, hogy növelje a magyar művészet társadalmi szerepét.
Ekkoriban Zichy barokkosan tobzódó, mitológiai jeleneteket készített.
Újra itthon
Első jelentős magyar megbízás
Zichy 1876-ban megbízást kapott a magyar kultuszminisztertől, hogy elkészítse az Erzsébet királyné Deák Ferenc ravatalánál című művét. A császári családnak érdekében állt, hogy erősítse Deák és Erzsébet kultuszát. Erre nemcsak Zichyt, hanem az írókat is felkérték.
A kép megalkotása Zichy számára igazi kiugrási lehetőséget jelentett. Apja egyébként is jó kapcsolatot ápolt Deákkal, hiszen ő volt a Deák-emlékalbum szerkesztője.
Elfogadják a Zichy Mihály kompozícióját
Zichy Párizsból hazalátogatott, ekkor számára rekonstruálták a ravatalt, és elkészítette a kompozíciót, amelyet el is fogadtak. A festményen megjelenik egy szárnyas géniusz alakja is, amely Zichy számára kedvelt mitológiai figura volt.
A nagy képet számos vázlat előzte meg, míg végül 1877-ben Párizsban elkészült maga a főmű, amely ma Gödöllőn található. Igaz, ez a nagyméretű olajkép kisebb kihívást jelentett a művész számára a sok apró akvarell után. A műből három különböző nyomat is készült.
Zichy Mihály – Rombolás géniuszának diadala
Szintén Párizsban festette meg másik nagyképét, amelyet főműveként tarthatunk számon. A Rombolás géniuszának diadala című festményt az 1878-as világkiállításra szánta a művész. A festmény szintén egy történelembe ágyazott, aktuális politikai kritikát fogalmaz meg.
A festmény nem titkoltan merít a francia romantikus festészet egyik legkiemelkedőbb alkotásából, Delacroix Szabadság vezeti a népet című művéből. Zichy a pozitív, szabadságot jelképező nőalakot a rombolás démonjára cseréli, ezzel a pozitív üzenetet negatívra fordítva.
A kép nemcsak általánosságban ítéli el a háborút, hanem konkrétan reflektál a francia–porosz és a török–orosz háborúra a baloldalon található két koronás alakkal. Ezek az alakok, jobbról balra haladva, IX. Pius pápa és Vilmos cár. Éppen ezért Zichy hibába szánta a művet a világkiállításra, azt nem engedték megjeleníteni.
Zichy Mihály hazatér
1879-ben a művész elhagyta Párizst, és hazaköltözött, ami anyagi gondjainak és csalódottságának volt köszönhető. Új képeit egy bécsi kiállításra szánt, zalai, üvegházból kialakított műtermében kezdte megfesteni.
Ezen képein nem magyar témákat, hanem francia irodalmi hatásokat közvetített. Zola Nana című regényéből inspirált képe egy kurtizánt és az őt körülvevő férfiakat ábrázolja. Ez a mű 1880-ban készült, és grandiózus méretekkel rendelkezik.
A bécsi kiállítás szervezője további két képet kért Zichytől. Az egyik a Csábítás, míg a másik az Áldozat címet kapta. Mindhárom grandiózus mű központi eleme a nőalak, viszont mindegyik képen más-más szerepet játszik.
Zichy és Liszt
Hiába azonban a káprázatos olajképek, Zichy művészete leginkább a rajzok területén bontakozik ki. Zichy vérbeli grafikus volt, a vonal művésze. A XIX. században egyébként is a grafika felvirágzását élhettük át.
Első komoly grafikai megrendelését Párizsból kapta: Goethe Faust című művét kellett illusztrálnia. Ezeken az alkotásokon kissé szaggatott, expresszív tollvonások szövik át a művész képeit. A kulcsjelenetek megalkotása során kimagaslóan érzékelte a jó és a rossz közti különbséget.
Zichy Faust karakterét szerepelteti A zene elkísér a bölcsőtől a sírig című művén. Ezen grafika egyik példányát Liszt Ferencnek ajándékozta, aki meg is zenésítette azt. A művön 15 jelenetet láthatunk, amelyek a gyermekdaltól a halotti énekig terjednek.
Zichy és Jókai
A művész másik jó barátja Jókai Mór volt; az ő révén kapott megrendelést az Osztrák–Magyar Monarchia írásban és képekben III. illusztrálásához. Ennek egyik kiemelkedő példánya a Hol vitéz és menyasszonya című illusztráció.
A kaukázusi kaland
Zichy 1881–1882 között ismét Oroszországba utazott, ekkor járta be a művész a Kaukázus vadregényes tájait. Tibliszben felkérték A tigrisbőrös lovag című grúz eposz illusztrálására. A festő egyébként szimpatizált a grúzok függetlenedési törekvéseivel.
Zichy Mihály újra a cári udvarban
Visszatérés a cárhoz
A kaukázusi kalandokat követően Zichy ismét a cári udvarban találta magát. III. Sándor cár koronázását régi modorában örökítette meg. Ismét a cárt kísérte, és művészként örökítette meg az udvar életének minden jelenetét.
Az udvari megrendelések közé tartoztak a különböző pikáns jelenetek és az aktkompozíciók is. Ilyen az 1883-ban megjelent, sokszorosított grafikai album is, amely az Études des femmes címet kapta.
Fülledt erotika
Zichy képeit egyre inkább az erotika töltötte meg. Ezekre az előkelő körökben is egyre nagyobb szükség volt. Ezen alkotások a világ két legnagyobb aukciósház kínálatában is megtalálhatók. Kései munkáit 1895-ben Szentpéterváron, majd 1911-ben, a művész halála után is kiadták Lipcsében.
Zichy és Madách
1885–1887 között Zichy Madách Imre Az ember tragédiája című művéhez készített illusztrációs főműveket. Először 15, majd 5 nagyméretű szénrajzot készített; a jeleneteket ő válogatta, így egy-egy színnek eltérő számú illusztrációja született. Az egyik illusztráción visszaköszön a már ismert A rombolás géniuszának diadala című alkotás.
Zichy Mihály utolsó korszaka
Profeszionális illusztrátor
A művész utolsó korszakában az illusztrációk vették át a főszerepet. Tehetségének ez az irány felelt meg a leginkább; világszerte kevesen alkottak hozzá foghatót. Művei nem az írásművek alárendeltjei, sokkal inkább egyenrangú társként viselkednek.
Ezen illusztrációkkal Zichy hozzájárult a millenium kulturális légköréhez. Egyébként is, a XIX. század végén egyre nagyobb igény mutatkozott a könyvekre. Ennek hatására megszaporodtak a kiadók és a nyomdák, Zichy Mihály pedig a legjobbakkal dolgozott együtt.
Arany János jó barátja
Utolsó nagy feladata Arany János 24 balladájának illusztrálása volt. 1892-től dolgozott ezen, természetesen mindezt a cári udvar melletti feladatokkal párhuzamosan. Munkáiban érezhető a középkori kódexfestők inspirációja. A szöveg és az illusztrációk nem külön-külön lapokon jelennek meg, hanem organikusan állnak össze egy egésszé.
Zichy Mihály halála
A művész halála 1906-ban következett be Szentpéterváron, ahol egész életét a festészet és a grafika szolgálatában töltötte. Zichy alkotói munkássága nemcsak Magyarországon, hanem Oroszországban is maradandó nyomot hagyott; mindkét nemzet saját halottjaként gyászolta őt. A cári udvar és a művészeti körök egyaránt tisztelettel emlékeztek rá, elismerve rendkívüli tehetségét, sokoldalúságát és azt a képességét, hogy az aktuális társadalmi és politikai helyzetet érzékenyen és kritikusan tudta ábrázolni. Halála egy korszak végét jelentette a magyar és az orosz udvari festészet történetében, de művei, illusztrációi és grafikái tovább élnek, inspirációt nyújtva a későbbi nemzedékek számára.
Felhasznált szakirodalom: A MAGYAR FESTÉSZET MESTEREI – ZICHY MIHÁLY
Zichy Mihály alkotások értékbecslésében is állunk rendelkezésére: INGYENES ÉRTÉKBECSLÉS
