Művtöri – Őskori művészet
Az őskori művészet az emberiség legkorábbi vizuális kifejeződéseit foglalja magában, és bepillantást enged a korabeli közösségek életébe, hitébe és gondolkodásmódjába. A barlangok falain megjelenő állatábrázolásoktól a finom részletességgel kidolgozott szobrocskákig, a primitív ékszerektől a kerámiákig az őskori művészet lenyűgöző bizonyítékot nyújt arról, hogy már az írás előtti idők emberei is kreatív módon fejezték ki magukat, és tudatosan alakították környezetüket. A paleolitikumtól a neolitikumig vezető fejlődés során a művészet nem csupán díszítés volt, hanem vallási, rituális és társadalmi jelentőséggel is bírt. A modern művészetekre nagy hatással volt az ősemberek művészete. Ha nem is őskori tárgyakat, de műtárgy és régiség felvásárlással kapcsolatban keressenek minket bizalommal. Történelmi háttér Amikor az őskori művészet témájáról beszélünk, érdemes tisztázni, mit nevezünk valójában őskornak. Ezt a történelmi korszakot prehisztorikus időszaknak is hívjuk, vagyis történelem előtti kornak. Mivel ebben az időben még nem létezett írásbeliség, a kutatók következtetésekre, régészeti leletekre és feltételezésekre támaszkodva rekonstruálják a korszakot. Időben nagyjából i. e. 40 000 és i. e. 2 500 közé tehető, ám fontos megjegyezni, hogy ezek az évszámok nem tekinthetők kőbe vésett határoknak. Sokkal inkább irányadó pontok, amelyek kontinensenként és régiónként is változhatnak. Az őskor kezdeti szakaszában a tárgyak még nem töltöttek be esztétikai szerepet, azonban a fejlődés során fokozatosan megjelenik a díszítés, a szimbolika és a művészi kifejezés igénye — így bontakozik ki maga az őskori művészet. Az őskor hagyományosan három nagy korszakra oszlik: Paleolitikum, Mezolitikum és Neolitikum. Jelen írásunkban a Mezolitikum korszakát nem külön tárgyaljuk, hanem a Paleolitikum és a Neolitikum részeként ismertetjük. Paleolitikum A paleolitikum az az időszak, amikor az ember először kezdett el kőeszközöket használni. Ezzel egy időben jelenik meg a művészet is, vagyis innen datálható az őskori művészet kezdete. Ez a periódus nagyjából i. e. 40 000-ben indul és i. e. 10 000-ig tart. Az őskori művészet ekkor még nem egyéni művészekhez köthető, hanem feltételezhetően a közösség minden tagja részt vett a tevékenységekben. A legjelentősebb művészeti lelőhelyek a mai Spanyolország és Franciaország területén találhatók, de a Kárpát-medence is meghatározó. Elmondható, hogy Európa kiemelt szerepet játszott a paleolitikum művészeti fejlődésében. Ebben az időszakban az emberek gyűjtögető életmódot folytattak, és 30–40 fős törzsekben éltek. Életmódjukból fakadóan folyamatosan vándoroltak, ezért még nem beszélhetünk letelepedésről. A művészeti leletek alapján megállapítható, hogy a barlangfestmények, az istenanya-szobrok és a különböző agyagtárgyak jellemezték az őskori művészet ezen szakaszát. Emellett már ekkor megjelentek a kagylóból és más természetes anyagokból készített ékszerek is. Neolitikum A neolitikum, vagyis az újkőkorszak a mai civilizációk kialakulásának hajnalát jelenti. A melegedő éghajlat következtében kialakult az állattenyésztés és a növénytermesztés, ami az embert fokozatosan a vándorló életmódról a letelepedés irányába terelte. A neolitikum nagyjából i. e. 10 000-től i. e. 3 000-ig tartott. A korszak őskori művészete leginkább a kerámiához köthető, ez vált a fő művészeti ággá. A barlangrajzoktól fokozatosan eltávolodtak, és a mindennapi élethez kapcsolódó tárgyak díszítése került előtérbe. A neolitikumban jelennek meg az első, tartósan lakott települések is. Az egyik legjelentősebb ilyen korai település a mai Törökország területén található Çatalhöyük, amely fontos régészeti és művészeti lelőhely. Az őskori művészet szobrászata Az őskori művészet egyik legfontosabb ága a különböző szobrok készítése. Kezdetben elsősorban állatábrázolások és istenanya-szobrok voltak jellemzőek. Az istenanya-szobrokra az a sajátosság, hogy a termékenységet szimbolizáló testrészeket erősen túlhangsúlyozták, míg a test többi részét sokszor csak elnagyoltan mintázták. A termékenységi szobrokat általában agyagból vagy puhább kőzetből készítették. Általában nem haladták meg a 30 cm-es méretet, azonban a Dunántúlon találtak 60 cm magas figurákat is, amelyeknél már részletesen kidolgozott arckifejezések is megjelennek. Az Észak-Balkánon és a Kárpát-medencében olyan szobrok is előkerültek, amelyek arcvonásai révült, transzszerű (esetleg bódult) állapotot tükröznek. Fontos azonban hangsúlyozni, hogy az őskori művészet – különösen a paleolitikum – időszakában a részletes arcábrázolás és a reális emberábrázolás ritka volt. Ennek oka nem ismert; lehetséges, hogy tabu volt, vagy kulturális jelentést hordozott. A szobrokon időnként megjelennek hajviseletek, tetoválásokra utaló minták, és bizonyos esetekben feltételezik, hogy ruhát is aggatthattak rájuk. Ismét fontos kiemelni, hogy az őskori művészet kapcsán a pontos ok-okozati összefüggéseket nem ismerjük. A legtöbb értelmezés feltételezésen alapul, mivel írásos források nem maradtak fenn. Paleolitikum szobrászata Ezen korszakra továbbra is a már említett termékenységi szobrok voltak a legjellemzőbbek. Kidolgozásuk elnagyolt, sokszor gyermekded hatású, ugyanakkor a termékenységet jelképező testrészek – a mellek, a has, a nemi szerv és a combok – erőteljesen, részletesebben jelennek meg. A legtöbb ilyen szobor körülbelül 10 cm magas, és feltehetően kabalaként hordhatta őket magával az ősember. Valószínű, hogy a vadászatban és a vándorlás során védelmet vagy szerencsét reméltek tőlük. A legtöbb termékenységi szobor az Atlanti-óceán partvidékén került elő, ami arra utal, hogy e tárgyak elterjedése és jelentősége szélesebb kulturális körben volt érzékelhető. Willendorfi Vénusz – Az őskori művészet jelképe Egyértelműen kimondható, hogy az őskori művészet egyik legismertebb ikonja a Willendorfi Vénusz. A szobor mindössze 11 cm magas, mészkőből készült, és egykor vörös okker festék borította. A vizsgálatok korát 22 000–24 000 évre datálják, és a Gravetti-kultúrához kötik. A figurán jól megfigyelhető a különböző termékenységi szimbólumok eltúlzott megjelenítése. A szobor jelentésével kapcsolatban több elmélet is született. Egyes feltételezések szerint az akkori vallási rendszerhez kapcsolódó istenséget jelképezhetett; mások szerint egy matriarchális közösség vezetőjének ábrázolása lehetett. Az is elképzelhető, hogy a női ideált kifejező alkotásról van szó. A szobrot Ausztriában fedezték fel, azonban az anyag nem erről a területről származik, így nagy valószínűséggel a vándorlások során került a lelőhelyre. Az őskori művészet ikonikus alkotása ma a Bécsi Természettudományi Múzeumban látható. Számos hasonló szobrot ismerünk, köztük Magyarország területéről is. Ezeket a típusú alkotásokat gyűjtőnéven vénuszszobroknak nevezzük. A Willendorfi Vénusz hatása a későbbi művészetben is tetten érhető: például inspirációként szolgált Derkovits Gyula Anyaság című festményéhez is. Gravetti Vénusz A Gravetti Vénusz szintén jelentős alkotása az őskori művészetnek. 1922-ben találták Franciaországban, és nevéből adódóan a Gravetti-kultúrához kötik. Külön érdekessége, hogy teljesen sértetlen állapotban került elő. A régészek korát 24 000–26 000 évre teszik. A szobor 15 cm magas, és mamutcsontból faragták. Ábrázolása több elemében hasonlít a Willendorfi Vénuszéhoz, különösen a termékenységet hangsúlyozó formáiban. Ma a párizsi Musée de l’Homme gyűjteményében tekinthető meg. Hohle Fels-i Vénusz – Az őskori művészet legrégebbi embere A szobor Németországban került elő 2008-ban. Az Aurignaci kultúrához köthető, és korát 31 000–35 000 évre becsülik.