Ismerd meg jobba: Zichy Mihály
Képzeljünk el egy művészt, aki egyszerre tudott ragyogó olajképeket alkotni, precíz grafikákat rajzolni, és történelmi, társadalmi kommentárokat szőni minden vonalába. Zichy Mihály nem csupán a XIX. századi magyar festészet egyik legkiemelkedőbb alakja volt, hanem az udvari krónikás, a kritikus szellem és a korszakillusztrációk mestere is. Párizstól Szentpéterváron át a zalai családi otthonáig életműve egyaránt tükrözi a művészi szabadság és a társadalmi érzékenység kettősségét. Most betekintést nyerhetünk abba a világba, ahol Zichy vonalaival örökítette meg a drámát, az erotikát, a történelmet és a hétköznapi ember életét – mindig precíz, mindig érzékeny, mindig lenyűgöző módon. Zichy Mihály tanulmányai 1827-ben született a Somogy megyei Zalánban, Zichy Mihály köznemesi családból származott. Tanulmányait Veszprémben kezdte, ezt követően azonban Pesten járt gimnáziumba. Első művészi képzését nem akadémián, hanem az olasz származású Marastoni Jakabnál szerezte. Ebben az időszakban Zichy Mihály precíz rajztudást sajátított el. A festészet azonnal magával ragadta, így további tanulmányainak folytatása elkerülhetetlenné vált. 1843-ban kisebb kitérőt tett Bécsben, ahol családi nyomásra jogot tanult, ám a festészet jobban vonzotta, mint a jog. Zichy Mihály bécsi tanulmányai Bécsben a tradicionális akadémián tanult, akárcsak sok más magyar társa. Mestere a szabad szellemű Waldmüller volt. Zichy Mihály első képei 1845 körül készültek, amelyeket élő modellek után festett. Mesterével ellentétben azonban nem idealizálta alkotásait, így korai portréi inkább realisztikusnak mondhatók. A művész 1846-ban a bécsi biedermeier festészet felé fordult. Mivel a biedermeier a romantika egyik ága, ezekben a műveiben már érezhető az idealizáció. Elég, ha összehasonlítjuk az 1845-ben édesanyjáról készült portréját az egy évvel későbbi Trubadúr című festményével. A két kép célja nem ugyanaz. Az első egy élő személyt ábrázol, aki fontos a művész számára, ám mégsem szépíti meg. Arcán jól láthatók a hibák és az öregedés jelei: a ráncok, a szem alatti táskák és az orron található szemölcs mind a realisztikus ábrázolást erősítik. A második képen ezzel szemben egy középkori jelenetet láthatunk, amelyből árad a mediterrán hangulat. A meleg színek szinte tapinthatóvá teszik a levegő forróságát. A boltíves ablak nagyszerűen keretezi a kompozíciót, az emberek arca pedig gyönyörű és hibátlan. Ezek a tényezők egy meseszerű világot tárnak elénk. Hamar felismerik a tehetséget Zichy Mihály hamar ráérzett a festészet ízére, ami veleszületett tehetségének és állhatatos szorgalmának volt köszönhető. A bécsi műkereskedelemben képei gyorsan gazdára találtak, legnagyobb vásárlója a bécsi Műegylet köre volt. A művész szerette a drámát – talán minden magyar ilyen –, és kiválóan tudta ábrázolni is. A Koporsólezárás című festményt 1846-ban készítette. A képen megjelenő jelenet rendkívül megrázó: egy anyát láthatunk, aki képtelen elszakadni halott gyermekétől. A festmény érzelmi töltete rendkívül erős, szinte sugárzik belőle a fájdalom. A kép óriási feltűnést keltett a maga idejében. Az 1846-os kiállításon mutatták be, majd a Nemzeti Múzeum részére vásárolták meg. Zichy Mihály a marketing zseni Természetesen Zichynek is meg kellett festenie a legfontosabb bibliai jelenetet, Jézus halálát. Ez a mű 1847-ben született, és a Krisztus-levétel címet kapta. A kompozíció rendkívül barokkosra sikeredett, a drámaiság pedig itt is igen erőteljes. Ezt a művész az átlós szerkezet révén, valamint a karakterek arckifejezéseivel és mozdulataival éri el. Ez a kép kétségkívül Zichy egyik főműve. A festő a Nemzeti Múzeumnak ajándékozta alkotását. Ez nem csupán jótékony gesztus volt, hanem inkább tudatos spekuláció arra, hogy állami megrendeléseket nyerjen. Számításai be is jöttek: a pécsi püspök két oltárképet rendelt tőle. Zichy Mihály Oroszországban A mentőcsónak A romantika jegyében született Zichy Mihály kultikus műve, amely a Magyar Nemzeti Galéria állandó kiállításának részét képezi. A Mentőcsónak című festmény 1847-ben készült, és ízében rokonítható a francia romantikus festészet főműveivel. A vásznon a természet féktelen dühe áll szemben a védtelen emberekkel: élet és halál ellentéte találkozik a kompozíción. Kapcsolat a cári udvarral Zichy a kezdeti sikerek és tehetsége ellenére anyagi gondokkal küszködött, ezért 1847-ben elvállalta egy orosz gróf unokahúgának rajztanítását. A festő Szentpétervárra kerülése egész további pályájára hatással volt. Az udvari szolgálat megváltoztatta Zichy Mihály képi világát: a biedermeiertől elfordulva művészete ridegebbé vált. Az udvari festészet azonban nem elégítette ki Zichyt, így 1849-ben elhagyta a magyar szabadságharc ellen szövetkező cárt. Zichy Mihály megtalálja a szerelmet 1850-ben megélhetését a nemrég feltalált fényképészet biztosította. Retusálóként dolgozott a Wenninger testvérek fotóműhelyében, akik Oroszországban éltek, osztrák–magyar származásúként. Ezekben az években Zichy nagy szegénységgel küzdött, és egy betegség is nehezítette életét. Ám mint tudjuk, minden rosszban van valami jó: betegsége idején egy orosz lány ápolta, aki később négy gyermekének anyja lett. 1866-ban a zalai családi otthonba költöztette őt. Az olaj festéken kívül is van élet. A fotóműteremben egyre több kis portrét készített, emellett ebben az időszakban táj- és életképeket is alkotott. Ilyen életkép például az 1850 körül készült Utcai jelenet című kőnyomat. Zichy Mihály ekkor kezdett az akvarell és a rajz felé fordulni, mint fő kifejezőeszközei felé. Volt tanítványa, Katalin nagyhercegnő kérésére Zichy jeleneteket készített a krimi háborúból, emellett kőnyomatokat is alkotott. A napóleoni háború után grafikai sorozatokat is készített, amelyek a münsteri litográfiai műhelyben kerültek sokszorosításra. Zichy Mihály, a cárok kedveltje Udvari megrendelői révén Zichy kapcsolatba került I. Miklós cárral, aki 1853-ban rendszeres megrendelőjévé vált. Ekkor született a Táncosnő című festménye, amely az udvari megrendelők által kedvelt ovális keretben kapott helyet. Nagy udvari megrendelést azonban nem I. Miklóstól, hanem II. Sándortól kapott. Feladata a koronázási esemény aprólékos megörökítése volt. Zichy egy teljes albumot készített az eseményről, amely kiadásra is került sokszorosított grafika formájában. Egy ilyen album ma a Szépművészeti Múzeumban található Tehetségét elismerve 1859-től állandó státuszt kapott a cári udvarban. Ez Zichy Mihály számára nemcsak rangot, hanem jelentős éves fizetést is jelentett. Feladata leginkább az volt, hogy a cárt kísérje, és ünnepi eseményeken, valamint vadászatokon örökítse meg az uralkodót – gyakorlatilag úgy, mint a középkorban. Zichy ezen képeit a kor orosz propagandájában is felhasználták. Ilyen kép például a Medvevadászat című akvarell vázlat, amely 1869-ben készült. Zichy és az udvarlás Az udvar életében Zichy nemcsak festőként, hanem alkalmazott grafikusként is tevékenykedett. Tervezett színpadi kellékeket, függönyöket, kártyákat és legyezőket. Ilyen darab például a lent látható legyező is, amelyet Maria Alekszandrovna cárnénak készített. Ezt a gyöngyháznyelű legyezőt zsúfolt, szerelmi jelenetek borítják. A műtárgy párja az angol királyi család gyűjteményében kapott helyet. Zichy nemcsak ezen legyezőn ábrázolt szerelemmel kapcsolatos jeleneteket ebben az időszakban. Az udvari munkássága mellett festményein